Vajon mennyiért vállalna Mark Zuckerberg márkanagyköveti (régebben: reklámarc) szerepet a Spindoc Kommunikációs Hálózat számára? Hm, valószínűleg nem tudnánk egyelőre megfizetni a szolgálatait.

Mennyit fizetett neki a Baldaszti's, a Marvelosa étterem (aminek a létéről se tudtunk), az Ankert, vagy az amúgy nem annyira nagy szám Spíler? 

Egyik-másik helyet kifejezetten milliárdos-gyanús figurák vezetik, mégsem gondolnám, hogy a Facebook alapítóját meg tudnák venni kilóra. Mégis az a helyzet, hogy a Zuckerberget övező, nyugodtan hívhatjuk így, őrület bizony minden olyan helyet a címlapokra repített, amelyeknek a közelében elsétált. (Nem tudjuk ki hogy van vele, minket picit meglepett ez a teljesen elrugaszkodott celeb-spotting, de tény, hogy nagyon híres és nagyon fontos emberről van szó. De ez azért túlzás volt...) Emlékszünk még, hogy Mick Jagger az első Rolling koncert előtt 10 percet töltött az annak idején méltán népszerű Zöldség és Gyümölcs nevű kocsmában? Az még hír volt! ...

Celebbel reklámozni szinte egyéves a reklámozással, mi is foglalkoztunk már ezzel itt a blogon. Amikor híres emberek reklámoznak valamit (ezt egyébként különösen az amerikai jellegű politikai kommunikáció szívleli)  testimony, vagy testimonial campaign-nak nevezzük. Érdemes azonban elkülöníteni azt az esetet, amikor olyan celebritásról van szó, aki valóban ért az adott területhez, amit reklámozni óhajt, vagy amikor csupán híressége folytán csöppen egy reklámkampányba. Ez ugyanis egyáltalán nem mindegy. 

Rettentő, egyúttal rettentően érdekes szociálpszichológiai vizsgálatok sora mutat rá, hogy mennyire hajlamosak vagyunk becsapni magunkat, ha hírességgel adnak el valamit. Elég, ha úgy tudjuk, hogy egy pulóver híres emberé volt és már sokszorosát éri a valódi árának, jobbnak, menőbbnek gondoljuk, ha valami kapcsolatba hozható a legcsekélyebb mértékben is egy ismert személlyel. 

Pedig egy kiváló úszó sem látja át jobban a politikát, mint bármely más átlagpolgár. Egy kiváló színésznek sem fáj másképpen a háta, mint egy közembernek. A celeb hozzáadott értéke itt csupán annyi, hogy a dicsfényből picit juttat a terméknek, szolgáltatásnak, vagy politikai csoportosulásnak. (Határeset, amikor pénzmozgás is van a háttérben, mert az néha levon picit a dicsfényből.) Köztes helyzet a már említett márkanagyköveti együttműködés, mert itt a márkák választanak maguknak olyan hírességet, aki képes az ő értékeiket megszemélyesíteni. Egy szupermodellnek szívesebben elhisszük egy kozmetikum jótékony hatását mint egy ismeretlen, esetleg bájtalan személynek. (Kivéve, ha szomszéd, vagy rokon, mert ez a legerősebb ajánlás, mint tudjuk.) 

A legszerencsésebb, amikor olyan reklámról van szó, amihez az adott celebritás tényleg ért. Egy híres rendező joggal ajánlhat egy másik filmet, egy befutott bestseller író ajánlhatja joggal egy másik szerző könyvét, egy híres tudós valóban mértékadó egy jó egyetemi szak ajánlásakor. 

Mit akarunk ebből kihámozni? Egyfelől azt, hogy a testimonial kampány nagyszerű és nagyon érdekes promóciós műfaj. A másik, hogy senki ne gondolja, hogy egy élelmiszerbolt, vagy egy étterem attól jó, hogy oda Zuckerberg bemegy. Attól még csak ismert lesz...

---

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot rss-en, vagy akár twitteren. Vagy látogass meg honlapunkon, vagy a Facebookon.