Mióta világ a világ, művészek, tudósok, feltalálók merítenek egymástól témákat, ötleteket, ihletet. A merítés mértéke és fogalma viszont rendre heves vitákra ad okot - és, ami még rosszabb, a plágium, a lopás örök stigmája rásül a felhasználóra. Ráadásul sokszor tényleg "véleményes", mi számít plágiumnak. A Dal című vetélkedő - egyébként végtelenül szimpatikus - versenyzője, Petruska, a szakértői álláspont szerint plagizált művel lépett színpadra és ki is zárták emiatt a további versengésből. Petruska hosszú és kulturált hangú közleményben ismertette álláspontját: szerinte a kérdéses dallamok már az eredetinek tartott műben is egy másik kultúrkincsből kerültek be, és nincsen szó tudatos másolásról.
Általában - és érthetően - a legsikeresebb művek, találmányok, elméletek kerülnek a plagizálás vádja alá. A Harry Potter világsikere után került elő egy mesekönyv szerző, aki az eredeti ötletet magának tulajdonította (volna), Kertész Imrét Nobel-díja után vádolták meg azzal, hogy egy hatvanas évekbeli felejthető színpadi művét mástól merítette.
Katalin hercegnő esküvői ruhájának dizájnját is magáénak vallja egy másik tervező, ami, belátható, jelentős anyagi konzekvenciákkal bír a tervező divatház számára és reputációjára.
A hazai irodalmi életben rendre fellángol, rendszerint Esterházy Péter munkássága vonatkozásában, hogy a jelöletlen "vendégszöveg" mennyire szerves része a végleges műnek, vagy hány százaléktól nevezhető simán lopásnak, plágiumnak. Ebbe a vitába bonyolódott bele annak idején Bódis Kriszta is, aki szinte egy komplett könyvnyi anyagot vett át szociológiai gyűjtésekből, és aztán A-tól Z-ig felsorolta, milyen sok szerző hat egyébként a műveire.
Emlékezetes hazai ügy volt Süsü legendás belépőjének bevádolása is, amelynek folyományaként a Bergendy zenekarnak kellett magyarázkodnia három évtizeddel a debütálás után. Magyarországon, vitán felül, a legnagyobb hatású plágium-ügy a köztársasági elnök lemondásához vezető diploma-botrány volt. Külföldön is számtalan példát találunk politikai bukásokra plagizálással való lebukás miatt.
Nagy kérdés, lehet-e saját magunkról lopni, mint ahogyan az a halszagú Magyarország újrahasznosításával történt, és az sem triviális, ha egy egyébként nem kiemelkedő művet, vagy ötletet világszínvonalon dolgoz fel, visz sikerre valaki, ahogyan az a már említett Harry Potterrel, vagy akár az Avatarral történt.
Kétségtelen, hogy a világfordító találmányok, a nagyhatású művek ritkán születnek előzmények nélkül, az új elméletek, az emberiség új fejezetei ráépülnek valami korábbira - de az egymástól merítést egyre jobban megpróbálják szabályozni, jogi formákkal körülbástyázni, mert a szellemi teljesítménynek nem csak presztízs, hanem súlyos anyagi, vagy akár jogutódlási aspektusai is vannak. És akkor még nem nyitottuk ki a fabrikált, fake idézetek, meghamisított múlt kérdéskörét.
Az biztos, hogy a plágium ténye sokszor hitbeli kérdés, a szurkolók nem érzik súlyosnak, vagy jogosnak a vádakat, az ellendrukkerek pedig főben járó bűnnek tartanak minden apróbb hasonlóságot. Védekezni nehéz ellene, az árnyéka hosszú: a stigma megmarad.
Utolsó kommentek