Bőhm Kornél szakblogja

Pár nappal ezelőtt megakasztott a scrollozásban egy akkor kiválónak gondolt imázshirdetés. Ez volt az:

Nagyon hatékonynak tartom azokat a reklámokat, amiket egy rövid pillanatig nézni kell, mire leesik a tantusz. Jobban bevésődnek, megmaradnak az üzenetek, ha a befogadónak meg kell dolgozni érte. Persze pár másodpercnél tovább nincs türelem, úgyhogy a kreatívoknak úgy kell megugrani a feladatot, hogy a többség számára megfejthető legyen a feladvány a még elfogadható időketrecen belül. Csak történt egy kis baj, úgyhogy amikor most újra elém került a hirdetés, nem tudtam nem erre a párhuzamos valóságra gondolni:

"Szerénység! Ne tömjénezze magát, szerénység!" - Bástya elvtárs mindig fején találja a szöget, mégse "megy át" az üzenet. Több milliárd forintos ÁFA-csalás miatt a NAV lefoglalta azokat a csodaverdákat, amivel nem kis feltűnést keltve osztogatott maszkokat Győrben és az ország más pontjain egy jótevő. (A híradások egyelőre csak a kocsikról és letartóztatottakról írnak, nem kötik össze, hogy a tavaszi maszkosztó szamaritánius kezén kattant-e a bilincs. Így én se írom, csak élek a gyanúperrel.) 

Felfoghatatlan, mégsem példa nélküli, hogy az "ebül szerzett" vagyonok felhalmozói még valamilyen elismerésre, megbecsülésre is vágynak. A parádés vagyon csendes élvezete helyett hivalkodó élet császára életmódot folytatnak és úgy mennek ki a napra, hogy elfelejtik, hogy vaj van a fejükön. Sok politikusi és gazdasági karriernek tette már be a kaput, hogy a fékezhetetlen bírvágy sérthetetlenség érzetével párosult. (Jó, Magyarországon még kevés a példa a politikai térben...)

Szombaton, a szép napsütésben már gyanút fogtam – teljes teltház volt az OBI parokolójában, jó kétszáz méterrel arrébb tudtam leparkolni a Tesco előtt. Ma viszont teljesen összeállt a kép: a budapestiek úgy döntöttek, vége a járványnak, kész, ennyi volt. Rég tapasztalt, már-már elfelejtett érzés volt dugóba kerülni a Thököly útnál, majd – költői túlzás nélkül – ismét 35 percet keringeni egy nyamvadt parkolóhelyért az Újlipótvárosban. (Természetesen nekem halaszthatatlan és létfontosságú dolgaim voltak, mindenki más csak kocsikázott. :-) )

Bedobtuk a gyeplőt a lovak közé, lesz, ami lesz. Hetvenötezer hallgatónak nem kell nyelvvizsga a diplomához, sok tízezer diáknak nem kell érettségit tenni az érettségihez, az OKJ-s vizsga is aluszik. Vészhelyzet van.

Alapvetés: safety first, az egészség az első. („Második a Ferencváros” – ahogy Hofi mondta). Ha a gazdaság összeroppanhat két-három hét alatt, akkor az oktatás kérdése sem lehet fontosabb ügy. Dűljön össze ez a vendégfogadó. (Is.)

A máris biztos befutónak látszó Covid mellett a social distancing és a contactless lehetnek az év szavai. Reméljük, minden legalább annyira jól megy, hogy ennél már nagyobb újdonság ne türemkedjen be az élmezőnybe. Talán még a vakcinának lehetne esélyt adni. Covid, social distancing, contactless.    

Csak meg ne szokjuk. Az érintés nélküliség olyan hívószóvá vált, mint a gluténmentes, a hozzáadott cukor nélkül, a csökkentett zsírtartalom. Az érintés az új e-szám.

Nagy ívű csukafejest ugrunk mindahányan a Maslow-piramis csúcsáról. Vagy legalábbis a felfelé vezető, coachok, mindfulness workshopok és selfhelp könyvek kitaposta ösvény éppen aktuális fokáról. Az önmegvalósításra való törekvés átmenetileg (?) megmosolyogtató emlékké homályosul, társadalmi megbecsülésünk, esztétikai vonásaink elismerése jelenleg csak igen keveseket motivál.

Belebukott Persányi Miklós a Pannon Park főépületének, a Biodóm építési költségeinek kontrollálhatatlan emelkedésébe. Az Állatkert közmegbecsülésnek örvendő, több évtizede regnáló, - közben kicsit még miniszterkedő -  csúcsmenedzsere a grandiózus álmát már nem tudja személyesen végigvinni. Vélhetően túl nagy falat volt a pályafutás méltó csúcsa helyett a dicstelen távozást eredményező sok tízmilliárdos gigaprojekt. 

Különösebben nem borzolta fel a kedélyeket a hír, hogy a Digi új szerződési feltételei közé került, hogy az ügyfélszolgálati munkatársaikkal tiszteletlenül, sértőn viselkedő ügyfeleknek felmondhatják a szerződését. Ez a kitétel merőben éles váltásnak számít a "vevőnek/ügyfélnek mindig igaza van" örökzöldhöz képest. És ez, azt gondolom, rendjén is van így.

Sokkoló "rajzfilmmel" jelentkezett ismét a GreenPeace, az a környezetvédő szervezet, amely talán a legjobban érti és érzi, milyen kommunikációs aktivitásokkal lehet tényleges hatást gyakorolni a kitűzött célok elérése érdekében. (Jó a WWF, és a PETA sem megy a szomszédba ha kreativitásra van szükség a zajos figyelemfelkeltéshez.) A mostani kisfilmben egy cuki teknőscsaládot követhetünk figyelemmel, amint egy vendégségből hazaindulnak lakásuk felé. Az idilli, mélytengeri utazás azonban egyre nyugtalanítóbb fordulatokat vesz, hogy aztán elérjen a horrorisztikus végkifejletig.