Az alapviccet nyilván mindenki - így, vagy úgy - ismeri: Szabó bácsi meghal, a felesége szűkszavú gyászhirdetést akar feladni az újságban. Ennek szövege: "Szabó meghalt." A szerkesztő figyelmezteti a friss özvegyet, hogy a hirdetés alapárába öt szó is belefér, ekkor a mindig praktikus Szabóné így módosítja az érzelemdús hirdetést: "Szabó meghalt. Ugyanitt Skoda eladó."
A régi marketinges közhely szerint: sex sells, vagyis a szexualitással mindent el lehet adni. Ugyanakkor kevesebbet beszélünk arról, hogy általában a sokkoláshoz is sokan folyamodnak, és úgy tetszik, a halállal (való riogatással) is sok mindent el lehet adni, de legalábbis el szeretnének.
Néhány napja magam is több emailcímemre kaptam meg a Gyászhír témamegjelölésű emailt, és noha látszott rajta, hogy direkt marketing levélről van szó, mégis megnyitottam. (Mondom, működik a cucc...) Az én reakcióm hasonló volt ahhoz, mint ami a médiában is két-három nap alatt végigsöpört: egyfelől nem hittem a szememnek, másfelől mélységesen felháborított, hogy "c-kategóriás" sunda-bunda kütyüt ilyen álságos kampánnyal próbáljanak meg eladni. Természetesen megnyugvással fogadtam, hogy az arra illetékes önszabályozó testület vizsgálatot indít egy ilyen elfogadhatatlan reklám ügyében.
Death sells. Nyilván sokan emlékeznek velem együtt, néhány éve egy egyszázalékos kampány operált egy koporsóba helyezett, halott kislánnyal, mondván, ha támogatjuk őket, elkerülhető a halál. Hát, nem, nem kerülhető el sajnos, ha így lenne, nem egy, de mindenki száz százalékért váltaná meg az életét. Az empátiát nélkülöző reklám akkor is óriási visszhangot váltott ki, vissza is vonták (átalakították) a hirdetést, de az alapítvány vezetője - foga fehérjét kimutatva - megköszönte, hogy ilyen reklámot kapott a szervezet. És hát igen, itt van a, khm, kutya elásva: a megdöbbentés, a sokkolás üti át az ingerküszöböt, de ennek kordában tartása a reklámozók, a törvényhozók és persze az önszabályozó testületek közös felelőssége. Halállal nem viccelünk, és nem is adunk el vele érzéketlenül (mások érzékenységét sértve) saját szánalmas ketyeréinket.
Noha nem ilyen súlyú ügy, de nem tűnik sokkal etikusabbnak egy - egyébként szakmai berkekben sikeresnek tartott - új Facebook-os akció sem. Ebben egy (néhány napja létrehozott profilú) becsületes megtaláló osztja meg a talált pénztárca tartalmát és egy cetlit, azt kérve, hogy mindenki ossza meg az üzenet, hátha eljut a tárca tulajdonosához. A tárcában rengeteg pénz van (75E cash) , a cetlin csupa megható, jól porciózott cél: gyógyszer a nagyinak, ajándék anyuéknak, befizetni a közös költséget, szóval csupa szívbe markoló, tényleg, ja és még be kell jelölni valakit egy új közösségi média felületen. A hitelesség kedvéért egy friss bkv szelvényt is rátettek a képre. A mechanizmus működésbe lépett, trillió megosztással. Hol az etikai probléma? Kinek okoz ez kárt? A jószándékúak becsapása, megcsúfolása rendkívül messze vezet: ha valaki segítőkészségből megoszt egy ilyen üzenetet, majd rájön, hogy felültették, kihasználták, olyankor sem fog többet megosztani semmit, ha ezzel tényleg segítene. A megosztásokkal számos országos, vagy helyi jelentőségű ügy oldódott már meg, az ilyen becsapós hoax-ok rontják a későbbi sikeres segítségnyújtás esélyét és persze hosszan tartó rossz érzést váltanak ki a becsapottakban, rászedettekben. Ja, tegyük hozzá, a készítő kommunikációs cég szerint a felhasználók "edukálásáról" van szó és büszkék, hogy milyen sokan benyalták a dolgot. Lelkük rajta.
Visszatérve még egy pillanatra a sex sells szlogenhez. Ma már ez sem teljesen igaz, az etikátlan reklámok egyik alfaja a szexista ábrázolásmódból származó botrányok, amik egyre kisebb megértéssel találkoznak mind az érdekvédők, mind a fogyasztók, mind pedig a törvényhozók részéről. Még pár éve is több nagy cég ütötte meg a bokáját viccesnek szánt, de a nőket lealacsonyító módon ábrázolt reklámokkal, amelyeket aztán sunnyogva és bocsánatot kérve vontak vissza.
---
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot rss-en, vagy akár twitteren. Vagy Facebookon.
Utolsó kommentek