A fél internet fel akarja falni a Gundelt reggelire, miután nem csak annak ment híre, hogy a vendéglátó vállalat üzemelteti a fényűzően felújított miniszterelnökségi palota menzáját, de megismerhettük a menü fogásait és árait is. A Gundel online (Facebook) értékelése zuhanni kezdett, a cég pedig - gondolom átmenetileg - leállította a szöveges értékelés lehetőségét is. A harag mögött húzódik némi demagógia és szándékos félremagyarázás. Nem tisztem ugyan, de valamennyire mégis védem a Gundel becsületét - természetesen kríziskommunikációs szempontból. 

A kommunikációs aspektust tekintve talán azt a legfontosabb látni, hogy a másfél évszázados, a hazai gasztronómia kies területéről a nagyon kevés nemzetközileg számon tartott Gundel nem különösebben megosztó márka. Fine dining szakírók, csúcsgasztronómia iránt fogékony bloggerek ugyan rendszeresen folytatnak arról szakmai vitát, hogy épp melyik időpillanatban milyen állapotban van a Gundel, jó irányba tart-e, vagy maradiságával szégyent hoz-e a magyar gasztroforradalomra, de a társadalom elsöprő többsége természetesen (?) sohasem járt a városligeti műintézményben és szintén nem központi témája a kocsmabeli beszélgetéseknek, hogy a sok helyen már bizonyított új séf képes-e megváltani a világot a Gundelben is. Ha ez a megállapítás igaz, akkor az egyik tanulságunk máris az, hogy az indulat természetesen a miniszterelnök ellen szól és az O1G kampány logikus, integráns része. Magyarán az egyik, viszonylag népszerű, de legalábbis megosztónak nem számító márka egy másik, megosztó "márka" miatt szív most nem is kicsit. (Nem mindegy, mihez, kihez adja a nevét egy márka, mert az indulatáttétel őt is besározhatja.)

És akkor pár szó a demagógiáról is. Orbán Viktor stefánia vagdaltja vélelmezhetően nem ugyanolyan szabad tartású, tanyasi tyúk tojásából készül, mint amilyenből a városligeti Gundel étteremben főznek. Ahogyan a most viccesen összehasonlított áru somlói galuska sem ugyanolyan technológiával, ugyanolyan alapanyagokkal és ugyanolyan mennyiségben kerül - nem ugyanolyan tálalás mellett -, nem ugyanolyan Herendi tálra, mint az étteremben. A Gundel viszi az ország egyik legnagyobb kapacitású catering szolgáltatását, száz számra rendeznek kisebb és nagyobb rendezvényeket, elegánsat és kevésbé elegánsat, jelen esetben pedig egy klasszikus üzemi konyháról beszélünk. Lehet, hogy sokan meglepődnek, de a kétcsillagos Onyx éttermet fenntartó, a Gundelhez fogható patinájú és ismertségű Gerbeaud is beszállít névtelen, vagy akár nem túl magas minőséggel fémjelzett gyorsétteremlánci fogásokat, természetesen töredékáron, mint amennyibe a Zser-bo-bo-bóban kerül.

Ahogy a blog fejlécében is idézni szoktam: a hazugság már félig megkerülte a földet, míg az igazság még csak a cipőjét fűzi. Elmagyarázni mindig bonyolultabb egy összetett gazdasági folyamatot, mint élcelődni rajta - ez a kihívás kríziskommunikációs szempontból. Ezért nehéz elmagyarázni, hogy miért nem lehet leütések számára visszaosztani egy színvonalas megvalósíthatósági tanulmány értékét. Mennyit ér egy karakter, ha egyébként a fél oldalnyi szöveg a Coca-cola titkos receptjét tartalmazza? Mennyit ér az, hogy E=mc2? Itt persze nyilván nem ilyen horderejű ügyről van szó, de tény, nem tudjuk, milyen üzleti megállapodás van az együttműködés mögött, hány nagyszabású rendezvényt vállal a Gundel, mennyit dotál a menü árából a hivatal, hány dolgozót kell mennyi fejpénzből ellátni, stb. Szóval kicsit hátrébb az agarakkal, nem eszik olyan forrón a Gundelt.