Nem csak nálunk vannak kiborulva a taxisok az Uberre. Sőt, azt lehet mondani, mindenhol ki vannak rájuk bukva, ahol megjelennek. A budapesti forgalomlassító taxis sztrájk nem egyedi tünet, csak hozzánk hozta közelebb a probléma tárgyalását.

Nem tudom, csak nekünk jutott-e eszünkbe a téma kapcsán az ipari forradalom munkásainak géprombolása. Akkor a munkafolyamatokat átvevő, egyszerűsítő gépek számos munkásnak vették el a kenyerét, amelyet egy egyszerűnek tűnő megoldással, a gépek szétrombolásával próbáltak megakadályozni a feleslegessé vált melósok.

A fejlődés viszont ilyen módszerekkel hosszú távon és tartósan nem akadályozható meg, szerencsére. Számtalan foglalkozást tudunk megnevezni, amelyek ma már nem léteznek, vagy csak kézműves vásárok bazári látványosságaként csodálhatóak. Tegyük hozzá: még ettől is sokkal több olyan egykori foglalkozás van, amelyeket már megnevezni sem tudunk, nem is hallottunk felőle.

A klasszikus taxis szolgáltatást kiváltó Uber megítélése, legalábbis jelen pillanatban, nem ilyen triviális. 

A sztrájkoló taxisok érvei védhetőek, igazolhatók. A törvényesen működő fuvarozók számos vizsgát letesznek, autóik állapotát, felszereltségét rendszeresen és szigorúan ellenőrzik, a fuvarozási díjak jogszabályban meghatározottak. A budapestiek éppen az új szabályozás miatt verték magukat horribilis autófelújítási, festési költségekbe. Rendezett a balesetbiztosítás kérdése, a légzsákok megléte is, a taxisok engedéllyel rendelkező vállalkozók, akik felelősséget vállalnak a szolgáltatások minőségéért.  Az igényeik mindezek alapján érthetőek: ha a jogszabályi előírások rengeteg dologra kötelezik őket, akkor a jogszabályok védjék meg a piacukat is.

A taxisok elkerülésére, megkerülésére eddig is voltak próbálkozások, szolgáltatások. Telekocsi akciók például, vagy a közösségi médiában szerveződő közös autóhasználat, stb. Az Uber mindezt rendszerbe szervezte, megtartotta a legjobb, legkézenfekvőbb tulajdonságokat mind a sofőrök, mind az utasok szempontjából. És persze a legrosszabbakat a hivatalos fuvarosok és az állami adófizetés szempontjából.

Az Uber imázsát sokszor rombolják mindenféle kríziskommunikációs válságok is, amiről mi is többször értekeztünk már a kríziskommunikációs eMagazinunkban is. Indiában szexuális erőszak miatt akarják betiltani a teljes Uber vircsaftot, miközben Franciaországban éppen szexista hirdetések miatt bélyegezték meg a céget. A teljes decentralizáció miatt mind a PR, mind az utcáról beeső munkavállalók teljesítménye, színvonala kontrollálhatatlan.

Akár így, akár úgy, a szolgáltatások mindenképpen a digitális üzleti modellek és a közösségi gazdaság felé mennek, és azok a startup modellek a legsikeresebbek, amelyek képesek minél többfelé kiszervezni a szolgáltatások nyújtását, minél több embert érdekeltté tenni, miközben a szolgáltatások után járó nyereségből természetesen részesülnek. (A szállodásoknak is riválist jelent az Airbnb, vagy a couchsurfing modell.) Egy biztos, géprombolással nem lehet útját állni a fejlődésnek, de a fair versenykörülmények megteremtése valóban az államra hárul(na).

---

ha érdekel a kríziskommunikáció, ne felejts el feliratkozni a Spindoc Kríziskommunikációs eMagazinra itt. Hétfőn már jön is az új kiadvány.