"Csak annak a statisztikának hiszek, amit magam hamisítottam" - hangzik az ismert Churchill bonmot, ami - stílszerűen - maga is hamisítvány. Mondta vagy nem mondta, de van benne valami.
Számokkal ugyanis mindig mindent, és annak az ellenkezőjét is tökéletesen bizonyítani lehet. A kommunikációban, érveléstechnikában ráadásul van egy másik jolly joker, ez pedig úgy szól, hogy "hja kérem, a tények makacs dolgok". Ha valami ténynek tetszik, akkor az ellen fellebbezni nem lehet. A tényekre hivatkozó fél azt várja, a másik tegye fel máris kezeit meghajolva a tények előtt. A tények azonban viszonylagosak, még ha ez így önmagában paradoxon is.
Ez jutott eszembe az Index címlapján az indiai származású közgazdász-kutató, Pankaj Ghemawattal közölt rendkívül érdekes interjút olvasva. A neves szakember érdekfeszítően beszél arról, hogy akkor van-e egyáltalán globalizáció, vagy, ha van egyáltalán, akkor milyen mértékű. Érvelésében ötletes és támadhatatlan tényeket hoz elő, például arról szóló statisztikát, hogy hány telefonhívás irányul egy másik országba világszerte. (Nagyon kevés.) Vagy hogy hányan olvasnak "külföldi" híroldalakat a világon. (Nagyon kevesen.) Hja, kérem, a tények makacs dolgok.
A számsorok, értékek, kutatások mind a tényszerűség érzetét adják, ezért szeretnek vele a kommunikátorok is rendre operálni. A kríziskommunikáció egyik fontos mankója, hogy mindig lehet olyan adatot előrángatni, ami a mi igazunkat támasztja alá. (És emiatt aztán jó érzéssel hagyhatják el a tévéstúdiót a vitatkozó politikusok, vagy szakértők, mindenre van adatuk.) Emlékezhetünk, hogy az első két önkormányzati választáson így minősítette magát minden politikai erő abszolút győztesnek, vagy, hogy frissebb példát hozzunk, így lehet az egy főre eső EU-s támogatást soha nem látott sikerként / kudarcként beállítani. De kommunikációs ütközet az is, ha egy tanulmány értékét valaki leütésszámra, vagy oldalszámra adja meg, nem foglalkozva a ténylegesen beletett munka, ember-óraszám, vagyis, mindközönségesen a tartalom és felhasználhatóság kérdésével.
A számháború régi-, az infografika pedig az új csodafegyver, elvileg látványosan lehet vele vizualizálni bonyolult összefüggéseket, de régóta tudjuk azt is, hogy "ha a bonyolultat egyszerűen mondom, csak az siklik el, ami ésszerű". Az infografika jó és hatékony módszer, de nem csak bemutatásra, hanem félrevezetésre, elleplezésre is tökéletesen alkalmas: oda veti a fénycsóvát, ahová a készítő akarja, nem feltétlenül oda, ahol a lényeg lapul.
A számokkal való bűvészkedéssel, a leleplezéssel több okos könyv is foglakozik, elég csak a Pánikológiára, vagy a Tigris, ami nincs című kiadványokra utalnunk.
Mindezzel együtt nem érdemes, nem is szabad bagatellizálni a kutatási adatokat, statisztikákat, sőt, a big data és az online marketing korában elvetemültség lenne erre biztatni bárkit is. Inkább azt fontos leszűrni, hogy másképp kell támaszkodni a belső felhasználásra készült adatsorokra, mint a kommunikációs célból kikerülő adatokra. Mert a tények makacs dolgok. De legalább nem sértődősek.
--------------
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot rss-en, vagy akár twitteren. Vagy Facebookon.
Utolsó kommentek