Bedobtuk a gyeplőt a lovak közé, lesz, ami lesz. Hetvenötezer hallgatónak nem kell nyelvvizsga a diplomához, sok tízezer diáknak nem kell érettségit tenni az érettségihez, az OKJ-s vizsga is aluszik. Vészhelyzet van.
Alapvetés: safety first, az egészség az első. („Második a Ferencváros” – ahogy Hofi mondta). Ha a gazdaság összeroppanhat két-három hét alatt, akkor az oktatás kérdése sem lehet fontosabb ügy. Dűljön össze ez a vendégfogadó. (Is.)
Jó megoldás nincs, nem lehet azt mondani, hogy lennének egyértelműen helyes, vagy helytelen irányok. Az érettségiről döntést kellett hozni; legalább „optimálist”, ha már a járvány miatt a megszokott megoldások nem jöhettek szóba. A nyelvvizsgás kérdés ugyanakkor kicsit megúszósnak tűnik, az az érzése az embernek, mintha kapóra jött volna a krízis egy régóta görgetett probléma megoldására lezárására.
Hogy milyen régóta görög a nyelvtanulás problémája, az inkább évtizedekben mérhető Magyarországon. Ahol hisztérikus ellenállásba ütközik, hogy eredeti nyelven, és csak feliratozva menjenek filmek a tévében, moziban. Ahol most már közel százezren nem tudták átvenni a diplomájukat, mert túlzott nehézséget jelentett egy-egy középfokú nyelvvizsga megugrása. Ahol évtizedek óta trükkösen lovári-, meg eszperantó nyelvből tesznek vizsgákat a hallgatók tömegei. Ahol a nyelvtanulást komolyan gondoló szülők csak különórákon, nyelviskolákban vagyonokat hagyva tudják kitaníttatni a gyereket. És ahol most egy ingyen nyelvvizsga lehetőségekkel, nyelvtanulási diákhitellel, külföldi nyelvtanulás- és ki tudja még milyen eszközökkel támogatott próbálkozást is felszámolnak: jó ürügy a koronavírus a gordiuszi csomó átvágására. Abban ugyanakkor nem lehet bízni, hogy a munkaadók is be fogják érni a „tárgyalóképes” magyar nyelvtudással.
A huszadik és a huszonegyedik századi történelem is több, emblematikus, felemásan sikerült érettségit hozott. Ezek a szomorú alkalmak háborúk, forradalmak velejárói (erről remek összeállítást közölt a HVG), más alkalmak olyan őskáoszhoz kötődnek, mint a (mindörökké) Moszkva tér című kultfilmben is bemutatott, a rendszerváltás évében idejekorán közkinccsé vált tételek, vagy a csak kicsivel kevésbé kaotikus 2005-ös „tétellopási ügy”. A továbbtanuláshoz az érettségi szükséges grádics, eredménye pedig a felvételibe is beleszámít, valamilyen módon meg kellett oldani a lebonyolítását. Azok számára, akik viszont csak az érettségiig szerettek volna eljutni, csalódás lesz, hogy egész életükben arra kell hivatkozniuk, hogy „abban az évben elmaradt az érettségi, de ez a papír annak számít”. És az talán még vacakabb, hogy még így is kéne érezniük belül.
Akárhogy is, a kaotikus korszakok, elmaradt, félrecsúszott érettségik éveiből is kiváló szakemberek, nagy hatású tudósok, inspiráló kutatók, sikeres üzletemberek kerültek ki – ez nem a záróvizsga papírján múlik. Amerikában is rendre felsorolják, ki mindenki hagyta abba, vagy el sem kezdte egyetemi tanulmányait a későbbi dollármilliárdosok közül. Mondjuk ők tudtak legalább angolul.
(folyt köv.)
Utolsó kommentek