Évről évre fellángol a disputa arról, vajon van-e jövője a sajtóközlemény műfajának, vagy végleg eljárt-e az idő fölötte? Az egyik legújabb izgalmat kétségkívül a Coca-Cola okozta, amely bejelentette, hogy 2015-től már egyetlen sajtóközleményt sem adnak ki, és már idén is megpróbálják minimalizálni a sajtómunkások ilyen úton történő tájékoztatását.
Hasonló szellemben nyilatkozott a kanadai kormány, amely persze tájékoztatási kötelezettséggel rendelkezik, nem is szünteti meg teljesen a műfajt, de egészen kivonatos, erősen digitalizált összeállításban teszi közzé ezeket. (Magyarán egy-két mondat, utána kivonatosan a tények, adatok és linkek minden mennyiségben, mindenféle eszközre optimalizáltan.)
Nem kell sokat szörfölni a neten, hogy a sajtóközleményeken mulató újságírókat találjunk, akik nem győznek hencegni azzal, hogy hány közleményt törölnek olvasatlanul naponta. Amelyeket meg megnyitnak, vicces idézeteket szúrnak be a Szüretbe, vagy a Facebook oldalukra, ami szintén nem egy öröm a szerzőknek.
Innen szép nyerni, igaz? Olyan, mintha valami ciki, rég lejárt hagyományt követnének a PR szakemberek, kvázi mintha rókavadászatot folytató angol arisztokrata öregurak volnánk. Mindezek ellenére a sajtóközlemény, mint eszköz ereje teljében van, és jövendölésünk szerint jó ideig úgy is marad. Lehetséges persze, hogy a folyamatos technológia váltások miatt maga a csatorna módosul, és például nem százával, ezrével mennek ki csatolmányként a közlemények. De a műfaj, illetve az újságírók figyelmének felkeltése, mint alapkövetelmény megmarad.
Miért gondoljuk ezt így? Egyfelől, arányaiban nagyon kevés cég mondhatja el magáról azt, amit a Coca-Cola, jelesül, hogy akkor is meglátogatják őket a kommunikációs interfészeken (magyarán a weboldalukon, vagy az újonnan létrehozott newsroom felületen), ha nincs közlési szándékuk. Talán ez még a kormányokra is igaz. De azért a cégek, szervezetek elsöprő többsége a szürke hétköznapokon nem kap akkora reflektorfényt, hogy ha kitesz valamit a Twitter oldalára, vagy a honlapjára, akkor újságírók tömege kezdene el foglalkozni a témafelvetésükkel. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. A globális cégektől egy-két mérettel kisebb cégeknek küzdeniük kell az újságírók (még inkább a szerkesztők) megtisztelő figyelméért, ehhez pedig témát kell generálni és célba is kell juttatni azt. (Tegyük hozzá, hogy nagyon kevéssé különbözik egy emailen küldött sajtóközleménytől egy Twitter üzenet, vagy a FB poszt, ami arról tájékoztat, hogy kint van a honlapunkon egy új hír velünk kapcsolatban...Ez csak eszközváltás, nem műfajváltás.)
Másfelől, a sajtóközlemény félig-meddig a sörétes puska és golyós puska elv között félúton helyezkedik el. A kommunikációs ügynökség célzottan gyűjti össze az adott témával foglalkozó újságírókat, szerkesztőségeket, akiknek kiküldi a mondandót, de természetesen egy ilyen nagy darabszámú listánál rengeteg a félrehordás, a rossz találat is. Az viszont a kommunikációs csapat megkülönböztető jele, hogy minél frissebb, aktualizáltabb, minél alaposabb és persze minél bővebb legyen a sajtólistája. Nem is beszélve a meglévő, konkrét, élő sajtókapcsolatokról. Mindez persze nem teszi zárójelbe az új divatok, a content marketing, a céges blogok, a branded journalism és társaik jelentőségét sem. Ráadásul most csak a pozitív tartalmakról gondolkoztunk el, ehhez még hozzájönnek a statementek, urambocsá vészhelyzetre figyelmeztetések, a kríziskommunikáció, a reputációvédelem (hírnévmenedzsment), amikor meg sem kerülhető a push üzemmódban tolt üzenet.
Ami pedig a közleményt olvasatlanul törlő újságírókat illeti, ők kétféle meglepetéssel is szembesülnek a rég meghaladottnak hitt sajtóközleménnyel kapcsolatban. Egyfelől, ha dolgozni kezdenek egy új témán, váratlanul rendkívül hasznos közleményekre bukkannak az adott cégről a világhálón, aminek megörülnek, felkészülnek belőle, magyarán arra használják, amire ki van találva, még ha nem is a kiadás napján, hanem amikor tényleg szükségük van rá. Máskor pedig pont akkor találja meg őket egy közlemény, amikor épp úgyis azon a témán dolgoznak, kapóra jön nekik a találat, nem is beszélve azokról az esetekről, amikor mégiscsak egy kiküldött hír apropóján indul be a szerkesztőségi gépezet. Szóval jöttök ti még a mi utcánkba.
---
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot rss-en, vagy akár twitteren. Vagy látogass meg honlapunkon, vagy a Facebookon.
Utolsó kommentek