Címek a lapokból:
- Nekiment az Index újságírójának a Gyermekrák Alapítvány elnöke
- Kikelt magából a Gyermekrák Alapítvány elnöke
- Továbbra is tagad Balogh István
- Magyarázkodik a Gyermekrák Alapítvány elnöke
- Kiborult a Gyermekrák Alapítvány elnöke
- Már a sajtószabadságot védi a Gyermekrák Alapítvány
Bizarr élmény megtekinteni - például a leginkább érintett - Index beszámolóját a Gyermekrák Alapítvány sajtótájékoztatójáról. Ahhoz képest, hogy az esemény megszervezésével másfél hónapot várt a hírbe hozott alapítvány, nem feltétlenül sikerült végiggondolniuk a produkciót.
A Gyermekrák Alapítványon már több éve próbálnak egyébként fogást találni. Időről időre jelennek meg oknyomozó riportok az alapítvány tevékenységéről, de eddig sosem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a szervezet visszaélne a támogatásokkal. Az alapítvány következetesen perel és kér helyreigazítást ilyen esetekben. A lapok pedig, jobb a békesség alapon leszállnak a témáról. Az Index videói új helyzetet teremtettek: a mentőkocsi esetleges magáncélú használata kézzel fogható, dokumentált és könnyen befogadható történet, amit ráadásul a politika is felkapott. Nagy valószínűséggel ez lehet az a banánhéj, amin elcsúszik az alapítvány. Pedig hol van ez a történet a sokszáz milliós, milliárdos visszaélés gyanúktól? Persze, Al Caponét is csak a legkönnyebben bizonyítható adóvisszaélés miatt sikerült ártalmatlanná tenni.
Hangulati elem:
No, de kríziskommunikációról szoktunk itt elmélkedni, nézzük csak a sajtótájékoztatóból levonható tanulságokat. Az erősen ámokfutás-gyanús produkcióból levonandó legfőbb következtetés, hogy az ingerült, kontrollt vesztett ember rosszul mutat a képernyőn. Ha valaki nem képes fékezni az indulatait, legkevésbé teszi jól, ha ennek prezentálására a teljes hazai média jelenlétében kerít sort. Amúgy is furcsa megközelítés szimbolikusan a MÚOSZ székházába hívni az újságírószakmát, ott pedig megpróbálni a lelkükre beszélni, vagy hát tulajdonképpen leteremteni, kioktatni őket a dolgukról és a felelősségükről.
Legyünk őszinték: teljesen érthető, ha valaki a negatív publicitás miatt felhúzza magát. Egy szervezet vezetőjének azonban tudnia kell kezelni az ilyen helyzeteket. Nagyon gyakori jelenség, hogy a megtámadott cég, vagy szervezet vezetője személyes támadásnak veszi, ha a cégéről cikkeznek. Fontos felhívni ilyenkor a szervezet vezetőjének figyelmét arra, hogy ne személyes ütközetnek tekintse a sajtóhadjáratot. Leginkább persze azért, mert a harag nem jó tanácsadó, de méltányolandó szempont az is, hogy ezek a történetek - immár a konkrét példától eltávolodva - nem személyekről szólnak, hanem pénzről, érdekekről, jogszabályokról, erkölcsről, mindközönségesen: üzletről. A reputációs veszteségtől való jogos félelem nem válthat át görcsösségbe, pánikba, mert ha valami, ez biztosan nem segít. Ilyenkor kell leginkább higgadtnak maradni, nyugodt mérlegelés után döntéseket hozni, vagy, ha erre vezetőként nem érezzük magunkat képesnek, másokra (szóvivőre, helyettesre, tanácsadóra, ügyvédre) bízni a kríziskezelést.
Még egy megfontolandó érdekesség a konkrét tapasztaltaink sorából. Egy-egy nagyobb szervezet (intézmény, cég) nagy befolyású felsővezetője gyakran rosszul méri fel erejét, tévesen ítéli meg, hogy mit engedhet meg magának és mit nem. Ilyenkor bizony előfordul - gyakrabban mint hinnék! - , hogy a telefont felkapva artikulálatlanul leüvölti egy (fő)szerkesztő, újságíró haját, perrel fenyegetőzik, vagyis helyrehozhatatlanul elmérgesíti a helyzetet. Mivel őneki nem szokás ellentmondani, ezt a mindenhatóságot adott esetben a szervezeten kívülre is kiterjesztené, márpedig ez önérzetes újságíróval, profi szerkesztőséggel szemben nem működik.
Úgyhogy nincs más megoldás: a kellemetlen ügyeket sem szabad mellre szívni. A céget, a brandet ért támadást ne keverjük össze a személyünkkel. Az állam már nem én vagyok. Őrizzük meg a higgadtságunkat, az kiindulásnak már egész jó...
---
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot rss-en, vagy akár twitteren. Vagy látogass meg honlapunkon, vagy a Facebookon.
Az utolsó 100 komment: