Megihlette az internet népét a Burger King meghökkentő ajánlata. A lánc fizetett hirdetésben kérte fel fő riválisát, a McDonald's-ot (mit mond erről az új helyesírás?), hogy egy napra "ássák el a csatabárdot", és állítsanak elő egy közös hamburgert, McWhopper néven. A Burger King szinte mindent előkészített: talált egy alkalmat, a szeptember 21-i Nemzetközi Béke napját, kihasználta apropónak az angol szójátékot ("end the beef" - ássuk el a csatabárdot) és kidolgozott egy koncepciót a csomagolásra, a hamburger-bódéra, és persze a hibrid burgerre is. De nem valószínű, hogy komolyan gondolták.
A McDonald's faék egyszerűségű Facebook üzenetben hűtötte le a kedélyeket. A karót nyelt válaszon többek között a Cink is kiborult. A McDonald's tényleg nem cizellálta túl a dolgot, érezhetően lekezelő, komoly nagy testvérhez illő, humortalan választ adott. Az internetes portálok, videóblogok pedig szakmányban kezdték el gyártani saját verzióikat a McWhopperből. Itthon előállt ilyesmivel az Index, valamint a 444 is.
Kommunikációs szakértők rámutatnak olyan finomságokra is, hogy a koncepció láthatóan nem tért ki a kulcskérdésnek számító sült krumplira, vagy például a ketchupra sem, miközben a McDonald's épp az utóbbi években szakított a Heinz ketchuppal, mikor az egy tulajdonosi körbe került a Burger Kinggel. De van itt más gyanús elem is: a BK gyakran él formabontó kampányelemekkel, amiket nem kell teljesen komolyan venni. Ilyen volt például a 1998-as "balkezes Whopper" is. A legnagyobb valószínűsége éppen annak van, hogy ez a minikampány rendkívül költséghatékony módon óriási hírverést csinált a Burger Kingnek és még nem is kellett vele sokat dolgozni.
Nem lenne ránk jellemző ugyanakkor, ha nem keresnénk meg ebben a sztoriban is az önmagán túlmutató, kommunikációs tanulságokat. Túl azon, hogy az álnaív békepipás ajánlattal a Burger King lavírozta magát a jó szándékú, jófiú szerepébe, míg a McDonald's-ot belekényszerítette a humortalan, tompult agyú negatív figurájába, még egy klasszikus kommunikációs elemmel is élt. Jelesül azzal a spindoktor technikával, amikor a piacvezető kihívója, riválisa közös klubként utal magára és a piacvezetőre, ezzel saját magát is az első helyezett súlycsoportjába helyezi.
Ezt az eljárást a piacvezetők persze rühellik, nekik kell lerázni a csimpaszkodó második, harmadik helyezetteket a közös bratyizásból és - akár karót nyelten - rámutatni arra, hogy nincsenek egy szinten. (Ez magyarázza a McDonald's fakó hangú, kioktató stílusát is.) Nyugodtan gyanakodhatunk erre a technikára akkor is, ha azt halljuk, hogy egy márka "az első három legnagyobb..." egyikeként utal magára - gyaníthatóan ilyenkor ő a harmadik.
A hazai politikai életben is gyakran találkozunk effajta pozíció, vagy status quo ütközetekkel. Jellegzetes példája volt 2004-ben, amikor a bukófélben lévő miniszterelnök, Medgyessy Péter azzal állt elő, hogy a pártok közös listán induljanak az EP választásokon, mondván mindenki a magyarokat képviseli. (És ezzel nem derülnének ki az országos erőviszonyok...). De ez az eljárás csíphető tetten akkor is, amikor a közvélemény-kutatásokban sereghajtó párt jelöltje hívja ki vitára a regnáló miniszterelnököt, amit persze aztán az élen álló önérzetesen elutasít.
Ha nagyon röviden akarnánk a zanzát megfogalmazni: a kisegér mondja az elefántnak: hallod, hogy dübörgünk?!
---
ha érdekel a kríziskommunikáció, ne felejts el feliratkozni a Spindoc Kríziskommunikációs eMagazinra itt. Kéthetente jön is az új kiadvány.
Utolsó kommentek