Nehéz az első órákban megállapítani a "közhangulatot", de a kommentekből egyelőre úgy érződik, Hosszú Katinka újabb kiállását egyfajta nemzeti hőstettként, bátor kiállásként értékelik. Olyan vélemény is van, amely szerint a fekete ruhás nővérrel, Sándor Máriával összevethető az úszónő küzdelme. Csak ebben az esetben nem igazán átlátható, mi zajlik.

Hosszú Katinkáéktól - így helyes írni - nem áll távol a teatralitás. A médiát tudatosan és előszeretettel használják, amibe még az olyan visszás erőszakosság is belefér, hogy a győzelem utáni, lihegős, elvileg "önfeledt" interjúba is belecsempéssze az "Iron lady" kifejezést, saját üzleti brandjének reklámozását. Vagy hogy összekösse magát  a címlapokon James LeBronnal, világsztár kosárlabázóval.

Kívülről nézve, egyáltalán nem világos, hogy a szereplésen, vagy még inkább: jövőbeli pozicionáláson túl miről szólna a mostani követelések. Amennyire látni lehet, nyilvánosság előtt zajló előzménye nem nagyon volt a karácsonyi sajtótájékoztatónak, a követelések súlya pedig nem is igen indokolná ezt a közvélemény előtt zajló harcos küzdelmet. (Semmi olyanról nem esik szó, amit ne lehetne egy másfél-kétórás négyszemközti megbeszélésen megoldani, tisztázni.)

Tovább árnyalja a szomorú képet, hogy - szintén csak a kívülről tapasztalható módon - a nem nyilvánosság előtt zajló párbeszédtől elzárkózik az úszónő "stábja", erről egybehangzóan nyilatkozik az úszószövetség, és a szövetségi kapitány. Ha ezeket összeadjuk, akkor egyre inkább úgy tűnik, agresszív kommunikációs hadjáratról van szó, egyelőre nem világos célok irányába. Tegyük hozzá, hogy noha a jövőbeni úszógenerációkról, meg a fejlődés lehetőségének biztosításáról van szó, sem világklasszisok, sem jövőbeli reménységek, sőt, már visszavonult sportolók sem támogatják - legalábbis névvel, címmel - a küzdelmet. 

És akkor nézzük kicsit a másik oldalt. Az úszószövetség már okozott mókás perceket az elmúlt időszakban, a szövetség körül gyakran izzik a levegő, ami persze összefügg azzal is, hogy igazi sikersportágról van szó, óriási közfigyelemmel, hatalmas ambíciókkal, világversenyek rendezésére biztosított óriási költségvetési támogatásokkal.

Szemben Hosszú Katinkával, Gyárfás Tamás nem világsztár, hanem megítélését tekintve egy megosztó személyiségű üzletember, hosszú és kalandos múlttal. (A szövetségi kapitány Kiss László viszont már tett le ezt-azt az asztalra.) Egy szövetség, mint intézmény, eleve hendikeppel indul egy verbális küzdelemben, különösen akkor, ha van egy verhetetlen és népszerű bajnoka, aki stábjának szempontjait figyelembe véve manőverezik. A közvélemény (lásd fent) az egyéni bajnokot fogja támogatni, miközben a szövetség sem teheti meg, hogy a bajnok hitelességét, népszerűségét gyengítse, de ugyanakkor valahogy magát is védenie kellene.

Az időzítés, a riói olimpia előtti utolsó felkészülési időszakban történő állóháború vélhetően csak az egyik fél érdeke, de ez az érdek civilként, laikusként nem átlátható, nem transzparens, emiatt fals is. Kommunikációs aspektusból bizonyosan a zárt ajtók mögötti gyors megegyezést javasolná egy felkért kommunikációs válságstáb. Persze, ha ismertetik vele a hátsó szándékokat is a "regenerációs rutinon" túl is.

---

ha érdekel a kríziskommunikáció, ne felejts el feliratkozni a Spindoc Kríziskommunikációs eMagazinra itt. Kéthetente jön is az új kiadvány.