Nehéz feladat az emberiség előtt: nekünk kéne megvédeni magunktól a miattunk kipusztulással fenyegetett állatokat. Talán ebben gyökeredzik, hogy ilyen végletes érzelmeket vált ki egy-egy nagyvad felesleges elveszítése.

A pazar kiállású "ezüsthátú gorilla", Harambe kilövését egy négyéves kisgyerek megmentése tette - egyelőre vitatottan - szükségszerűvé, de nem ő volt az egyetlen emberi hülyeség miatt szedett áldozat a közelmúltban.

A chilei állatkertben öngyilkossági kísérlettel ment be egy férfi az oroszlánok közé, és élete megmentése érdekében kilőttek miatta két oroszlánt. 

Egy másik elmebeteg, egy kínai üzletember rozmárral szeretett volna szelfizni, készített is pár képet, de aztán az állatnak is játszani lett kedve és magával vitte a merész vállalkozót a medencébe. A rozmár gondozója észlelvén a bajt, utánuk ugrott, ő lett a másik áldozat, legalább annyira ártatlanul, mint az ezüsthátú gorilla. 

Idehaza az okozott felháborodást, hogy egy megszökött farkast éppen a pécsi állatkert igazgatója lőtt ki a hajtóvadászat során, itt is picit igazságtalannak érezhetjük az állat kimúlását. 

A pécsi állatkert amúgy is rumlis hely, az utóbbi évtized egyik legfelkavaróbb botrányában az állatkert néhány dolgozója orvvadászokkal összejátszva például medve-lövést is lehetővé tettek. Cecil oroszlán kilövése és a vele való pózolás hónapokra meghatározta a világ beszédtémáját.

Ha visszaemlékszünk, szintén nemzetközi felháborodást okozott, amikor a koppenhágai állatkert praktikus okoknál vezérelve a nyilvánosság előtt lemészárolt egy fiatal zsiráfot, a látogatók előtt feltrancsírozták és megetették vele az oroszlánokat - a zsiráf génállománya ugyanis nem volt összhangban a szaporítási programmal.

Eközben Kenyában éjjel-nappal fegyveresek őrzik az utolsó orrszarvút, amely szaporodni már nem lesz képes, de azt remélik, nyugodtan töltheti legalább hátralévő napjait. Ezeket az állatokat élőben, felfoghatatlan módon pusztán egy ostoba népi babona miatt nem fogják már látni gyerekeink.

Az állatkertnek nincs nagyon választása, krízishelyzetben az emberélet az első, ez a protokoll, amit követni kell. De nagyon nehéz megemészteni jó érzésű emberek számára, ha egy elnevezett, ismert és súlyosan veszélyeztetett fajba tartozó állatot kell leteríteni, vagy még inkább, ha az emberi butaság, nemtörődömség hozza el a halált egy-egy állat számára. Az állatkert elvileg a legvédettebb környezet kéne legyen, ha már nem élhetnek szabadban az állatok, legalább elfogadható, méltó környezetben létezhetnek. De beeső gyerekek, öngyilkosjelöltek, vagy a vízilovat teniszlabdával etető eszementektől, rozmárral szelfizőktől úgy látszik, nincs menekvés. Márpedig hülyéből sokkal több van, mint a kihalással fenyegetett egyedekből.

---

ha érdekel a kríziskommunikáció, ne felejts el feliratkozni a Spindoc Kríziskommunikációs eMagazinra itt. Kéthetente jön is az új kiadvány.