Alighanem az évtized legnagyobb hazai pénzügyi botránya bontakozott ki a szemünk előtt, mindössze néhány óra leforgása alatt. Ha minden igaz, van olyan ügyfél, amely (aki?) egymaga tízmilliárd forintot bukott a Buda-Cash brókercég ügyletei miatt. Ez nyilván most hiányzik neki a konyhapénzből, mint ahogy az akár tízezer ügyfelet érintő, százmilliárdos nagyságrendű összveszteségnél tartó ügy többi kárvallottja is foghatja erősen a fejét.

A Buda-Cash nemkommunikációját is érdemes lehet majd elemezni, tegnap estig semmit sem tudtak a náluk zajló rendőrségi razziáról, a honlap jelenlegi állapota már vélhetően az azonnali szankciókat meghozó Magyar Nemzeti Bank hatáskörében alakult. A hosszú, minden bizonnyal évekig elhúzódó ügy számtalan tanulsággal fog szolgálni a kríziskommunikációt illetően is.

Most azonban két másik kommunikációs aspektust szeretnénk átgondolni. Ha már az MNB szóba került: semelyik felügyeleti szerv sem háríthatja el könnyed mozdulattal a felelősség kérdését. A pénzügyi válságok, ha másra nem is jók, arra biztosan hatással vannak, hogy egyre szigorúbb feltételrendszernek kelljen megfelelnie a pénzintézeteknek. A költségvetésből, közös vagyonunkból több ellenőrző intézményt tartunk fent, óriási apparátusokkal. A hírek szerint a Buda-Cash akár tizenöt év óta folytathat jogszabályoknak nem megfelelő pénzügyi manővereket, és most is egy leányvállalat ellenőrzésekor borult csak a bili. A közbizalomra semmiképp sem szolgálnak rá azok az intézmények, amelyeket az ilyen százmilliárdos forrásvesztések megelőzésére tartunk.  

És éppen a bizalom kérdése a másik fontos megfontolnivaló. Magyarországon - ahogy a világ legtöbb országában - a pénzügyi szektor megbecsültsége, elismerése elképesztően alacsony. A "bankok" mindig rosszfiúk, minden baj okozói, amelyek "akkor adnak kölcsön, amikor nem szorulsz rá, és akkor kérik vissza, amikor nem tudod megadni". A közbizalom aláásásában természetesen a politika is kivette a részét, amely különadókkal, bűnbakkereséssel, kiszorítással lehetetleníti el a pénzügyi szektor jelentős részét. De a pénzintézetek sem a ma született bárányok ártatlanságával vesznek részt a közéletben. A K&H brókerbotrány, a Postabank, vagy a Buda-Cash ügye mutatja: a pénzintézetek stabilitásában, tisztességében néha elég nehéz megbízni. (Nem beszélve a példás büntetések szisztematikus elmaradásáról, elévülésekről, konszolidációkról és kompenzációkról.) 

Hogy ez a bankellenes közhangulat változzon, a bankszektornak minden bizonnyal közösen kell előbb-utóbb fellépnie. Nem tartható állapot, hogy a bankokra a közvélemény elsöprő része úgy tekint, mintha azok nem volnának a társadalom, és a társadalmat fenntartó infrastruktúra integráns része, a gazdasági fejlődés motorja, a fenntarthatóság garanciája. Hogy ez az összefogás, a közös kríziskezelés megvalósul-e, a jövő zenéje. Feltételezzük: előbb még a bankoknak is el kell hinniük a fentieket.

---

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot rss-en, vagy akár twitteren. Vagy látogass meg honlapunkon, vagy a Facebookon. Követhetsz a Linkedinen is, és a hírlevélre se felejts el feliratkozni!