Generációs gap kérdése, hogy mond-e még valakinek az a név valamit, hogy Első, avagy Egetverő Arrogancia. A Hófehér című magyar rajzfilm főgonoszáról van szó. Róla:
De róla is lehetne. Ő Michael O'Leary, a fapados Ryanair sajátos üzleti felfogású vezetője:
Az ír légitársaság vezetője láthatóan sportot űz abból, hogy szembe menjen mindennel, ami "szent", legalábbis abban a tekintetben, ami corporate communication, vállalati kommunikáció szakterületen ismert és szentnek számít.
A nonkonformista üzletember most éppen a magyar közönségnél csapta ki a biztosítékot egetverően arrogáns nyilatkozatával, amelyben üzleti riválisát emlegeti korábban vállalhatatlan gondolt hangnemben, de saját utasait is tiszteletlenül piszkálja.
Mikor az interjút olvastam, beugrott, hogy félretettem magamnak nemrégiben egy cikket, ami szintén a légitársaság arroganciájával foglalkozik. Ebben arról esik szó, hogy egy utast 300Euróra húztak le csupán azért, mert elfelejtette otthon kinyomtatni a beszállási kártyáit, így a helyi nyomtatót kellett igénybe venni. A hölgy panaszkodott a közösségi médiában, természetesen nagy vihart kavarva és sok támogatót szerezve maga köré. Mire Mr. O'Leary egyszerűen leidiótázta az utast a Facebookon, mondván, a policy mindenki számára világos, közérthető, nem ők tehetnek róla, ha az utas ilyen hülye.
Borzalmas, nem? Bolond beszéd, de van benne rendszer. Legalábbis nagyon úgy tűnik, mert mikor elkezdtem utánanézni a Ryanair és személyesen Michael O'Leary kommunikációs bravúrjainak, csak úgy dőltek ki az elképesztő történetek. Ez itt például egy klip, amelyben maga O'Leary dalol arról, hogy szeretnék bevezetni az állóhelyet a repülőn, őt az sem érdekli, ha valaki terhes, öreg, vagy nincs (működő) lába:
Hasonlóan nagy sikert aratott O'Leary ötlete, amely szerint kezdeményezik, hogy a Boeing általuk hajtott típusából szereljék ki a wc-ket (legalábbis a háromból kettőt), mert ezek helyére hat további széket tudna betenni. De nemrégiben esett szó fizetős pornóról is, a szlogen ráadásul a Görögországba utazókat és a hegyi kecskéket hozza szoros összefüggésbe...
Botrány botrány hátán, ami persze láthatóan tudatos polgárpukkasztás is. Ami miatt leginkább meglepve lehetünk, az tulajdonképpen az, hogy egy rögzülten luxus-kategóriás szolgáltatásnak számító témakörben, a repülésben kell szembesülnünk azzal, hogy sehol sincs már a fogyasztónak járó tisztelet, hogy kényeztetésről ne is beszéljünk.
És, ha azt vesszük, ez aztán tényleg őszinte beszéd. A fapadosság elhozta magával a fapados kommunikációt is, képünkbe vágja, amit titkon úgyis tudunk: azért utazol velünk, mert ez a legOLCSÓbb, spórolni akarsz, jól járni, kvázi ügyeskedni, de még azt is elvárnád, hogy kinyaljuk a feneked? Hát nem... (Elnézést, ha az üzenetet kicsit profánul leegyszerűsítettem.)
A fapadosok lépésről lépésre alakították át a repülés kapcsán kialakult attitűdöket, mítosztalanították, a repülőzés átalakult azzá, ami a lényege: közlekedési eszköz A-pontból B-pontba, feltéve, hogy A és B pont kellően messze van egymástól. Mást nem vállalnak, viszont, legalábbis a Ryanair, abbahagyta az udvariaskodást is, a megjátszást is. Az utas olcsón akar eljutni innen oda, mi ezt lehetővé tesszük, "de a jópofizás nincs benne az árban". Hát nincs.
Működik a dolog? Működik. A társaság nyereséges, a közösségi médiabeli fogadkozások, bojkottok meg természetesen csak addig működnek, amíg épp nem kell repülőjegyet venni, lehetőleg olcsón. Érdekes PR, van is rá példa egyébként, Angliában, Olaszországban működik olyan kocsma, ahol még az útikönyvekben is szerepel a személyzet pokróc stílusa, és mint afféle látványosság keresik fel a turisták a helyet. A nagy váltás itt most abban van, hogy egy korábbi luxuscikk vonul át a szemünk előtt hétköznapi, diszkont termékké. Ezzel szembesít hétről hétre a Ryanair extravagáns vezére.
Végül, ez nem tartozik szorosan ide, csak eszembe jutott az ír szakemberről és a nevéről:
---
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot rss-en, vagy akár twitteren. Vagy látogass meg honlapunkon, vagy a Facebookon.
Utolsó kommentek