Egy kézre húzható zoknibáb (aka Pocak) tartja izgalomban a fél országot. A Danone új kabalaállata még a  legrosszabb reklámnak járó aranydisznó díjat is elcsípte.

A reklám-szakma minden kreativitással kapcsolatos tévhit ellenére nagyon is földhöz ragadt, számok világában működő terület: egy reklámot sosem az minősít, hogy mennyire kedvelik, hanem hogy mennyire hatékony. Ezt pedig kemény mutatókkal, számsorokkal elemzik napról napra a szakemberek. Szulák Andrea lecserélése ugyanakkor néhány megfontolásra mindenképpen lehetőséget kínál. 

Tegnap részt vehettem egy - egyébként kicsit fura - személyes márka minikonferencián, ahol az öntörvényűen csapongó beszédfolyam érintette a celebbel való reklámozás nehézségeit. Az egyik megállapítás szerint visszaszorulóban vannak az ilyen reklámok. Ezt én nem tapasztalom, de kétségtelen tény, hogy több kínos eset rendkívüli körültekintésre sarkallja a kampány-gurukat. 

Nyilván két hullócsillag bárkinek eszébe jut, ha erről gondolkodunk: a szexbotrányba keveredő Tiger Woods golf galaktikus sztár, valamint a kerékpáros Armstrong éveken át húzódó dopping-sagája kellő publicitást kapott ahhoz, hogy a szponzorok hanyatt-homlok meneküljenek. A botrány persze önmagában nem baj, számos márka és sztár esetében a siker kelléktárát képezheti. A personal brand szempontjából az jelent kezelhetetlen problémát, ha a személyiség integritásán, hitelességén esik csorba. Tiger Woods szerető és szerény családapaként volt pozicionálva, amit enyhén szólva kikezdett a csapodár életmód reflektorfénybe kerülése. A mindig újrakezdő, a halállal szembeszálló, győzhetetlen Armstrong imázsát a doppingolás zúzta szét. (Tegyük hozzá, a dopping bármely sportoló esetében halálos bűn, PR szempontból is, meg egyébként is.)

Ilyen tekintetben tehát a márkák tényleg kockáztatnak, a celeb ugyanis jön-megy, beszél, szerepel, és nem tervezhet meg minden következő mozzanatot az egyes márkák menedzsere. (Szintén a tegnapi konferencián hangzott el Szántó Balázs részéről egy kedves bonmot a celebes kockázatelemzéssel kapcsolatban: ha nem akarod, hogy részegen egy szökőkútban fetrengő fotó jelenjen meg rólad, akkor ne fetrengj részegen egy szökőkútban...) Hm, kisebb kockázatnak látszik egy zoknibáb.

Mindezzel együtt a "márkanagykövetek" alkalmazása nem fog kimenni a divatból. A celebek hatnak, széles néptömegek követik minden mozzanatukat, és elvégzik a márka helyett azt a munkát, amit egy szimpla reklámkampány, vagy brandépítés csak milliók befektetésével és hosszú évek alatt tudna, ha tudna. 

Friss példa az Adidas merész (?) karácsonyi kampánya, amelyen Snoop Doggy Doggra hangszerelve adnak elő egy dickensi christmas carol történetet, benne szerepeltetve egyébként a márka további ikonjait.

De ugyancsak friss és meleg hír, hogy a karácsonyi-szilveszteri főszezonját élő luxus pezsgő márka, a Moet & Chandon. khm, hátat fordított Scarlett Johanssonnak és helyette Roger Federer lett a márka nagykövete a következő jó három évre.

Ami a hátat fordítást illeti, Scarlett Johansson hátának ismeretében legalábbis sajnálatos nélkülözésnek látszik. Szulák Andrea és a pocak tekintetében pedig ehelyt természetesen nem foglalunk állást...

---

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot rss-en, vagy akár twitteren. Vagy látogass meg honlapunkon, vagy a Facebookon.