Kint jártunk az ARC kiállításon. Sok szellemes, jó néhány középszerű, egy-kettő valóban kiemelkedő alkotást láttunk, két pályamű azonban - üzenetüktől teljesen függetlenül - még blogposzt írásra is ihletett.
Ez az egyik:
Ez pedig itt a másik:
Még nem elmélkedtünk ezen a fórumon arról, hogy vannak olyan brutálisan erős brandek, amelyeknek még a tipográfiája, vagy akár csak a levédett "corporate identity" színvilága annyira közismert, hogy már ez alapján beazonosítható. Vagy, mint a mellékelt ábrák mutatják, humorforrásként felhasználhatóak. Ezek a vizuális poénok csak azért működhetnek mert a megidézett márkák minden jellemzője közös tudás óvodás kortól az aggkorig, legtöbbször még földrésztől is függetlenül.
Ennyire erős brandet csak sok-sok év alatt és/vagy sok-sok pénzért lehet kiépíteni. Jó, néha egy hosszú országos botrány is elég a tipográfiában rejlő közös kincs kialakításához, mert erre is volt példa az idei ARC-on, nem is egy. A legjellemzőbb példa:
De ez csak speciális zárójel volt, mert a márkatulajdonosok nem csak a poén kedvéért ölnek pénzt, időt és energiát az emblematikus jegyek mély bevésésére. Két többé-kevésbé közelmúltbeli példa is mutatja, hogy az erős, következetesen alkalmazott, aprólékosan felépített arculat, és minden, ami ebbe beletartozik milyen számottevő segítséget nyújthat a márkáknak.
A Marlboro története a régebbi, tíz évvel ezelőtti. Ekkor tiltották be az olyan megtévesztő, az adott típust egészségesebbnek feltüntető kifejezések használatát a cigaretták esetében, mint a Lights, vagy a Mild. Ekkor a Marlboro úgy döntött, hogy nem keres új nevet és nem költ el újabb milliókat az új terméknevek bevezetésére, szimplán elhagyta a dobozokról a nevezett kifejezéseket, és a dobozok eltérő színei elégnek bizonyultak a vásárlók számára a további eligazodáshoz. Ezzel persze jelentős versenyelőnybe is kerültek mindazokkal szemben, akik kvázi új termék bevezetésére kényszerültek.
A másik példa csak pár hetes és egy másik nagyágyúhoz, a McDonald's-hoz kötődik. A gyorsétteremlánc logó és felirat nélküli óriásplakátokkal reklámoz, és maga ez a kampány is azt bizonyítja, egyben az üzenete is ez, hogy egy-egy termékük egy-egy részlete is elég ahhoz, hogy bárki beazonosítsa kiről, miről van szó. Kell-e ennél több?
Tegye fel a kezét, aki nem ismeri föl! Vagy ezt?
Egy ilyen hirdetés persze kicsit kivagyiság, "arcoskodás" is, ugyanakkor egészen lenyűgöző ennek a bevállalása. Képzeljünk el egy kisebb céget, amely megvesz magának egy hirdetési helyet bárhol, és a hirdetésben aztán nem tünteti fel a logóját, nevét, üzenetét, semmit. Ezt csak a legnagyobbak engedhetik meg maguknak és még itt is újszerű megoldásnak számít.
Hazai példa is van, épp a Telekom újabb "névváltása" kapcsán hallottunk olyan rádióhirdetést, amely a jól ismert "magenta-zenével" érzékelteti, hogy milyen jól ismerjük már mindnyájan ezt az egyszerű dallamot.
---
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot rss-en, vagy akár twitteren. Vagy Facebookon.
Utolsó kommentek