"Bombaként" robbant a hír: feketén dolgoztatott a Cserpes. Az ország valószínűleg kedvenc tejivójának + kézműves sajtműhelyének neve növelte a hírportálok kattintásszámát. 

Nem kell különösebben a dolgok mélyére ásnunk ahhoz, hogy lássuk: az "ősforrás" Napi.hu híre még nem tette bele a híradás címébe a vállalkozás nevét, csupán jelezte, hogy a közel 5000 (!) cég között egy-két ismertebb is akad. Innen viszont már csak egyetlen lépés volt, hogy a többi orgánum már a Cserpes botlásával indította az átvett anyagot. Annak nem sokan jártak utána, hogy a feketén foglalkoztatók egyenként, vagy külön-külön mekkora bűnöket követtek el. Az ismert cégnevet bedobni a címbe sokkal kisebb ujjgyakorlat, mint felhívni őket, hogy reagáljanak, vagy belenézni a tényleges adatsorba, hogy milyen égbekiáltó bűnről is van szó.Hogy egy ekkora reputációs kárt okozó hír ilyen simán végigszalad az akár legnagyobb hazai portálok tekintetében is, ez legyen a sajtó felelőssége.

Ami kommunikációs szempontból most számunkra érdekesebb, az az angol szakirodalomban "name and shame" néven futó megközelítés, vagyis az az eljárás, hogy valamely márkát, céget, szervezetet, vagy akár magánszemélyt csupán azáltal is meg lehet büntetni, hogy a botlását, vagy épp a bűnét nyilvánosságra hozzák. Az ilyen feketelisták szándékosan a reputációvesztésre, vagy a megszégyenítésre mennek rá, sokszor teljesen függetlenül attól, hogy az adott ügy hivatalos eljárás alá esik-e. (Ilyen jól működő adatbázis nálunk például a K-monitor is). A "name and shame" eljárást azért is szeretik például a civil szervezetek, mert, mint a mostani példánk is mutatja, a sajtó nagyon szeret csemegézni ezekből, kimazsolázzák a nagy neveket, sztorit gyártanak belőle. A civilek mellett a hatóság is előszeretettel alkalmaz ilyeneket - szerencsés esetben az adatvédelmi és egyéb szabályozások figyelembe vételével -, az adóslistáról például minden követ megmozgatva próbálnak meg lekerülni az ismertebb emberek, celebek, és a magukra valamit adó cégek. (És persze ez is lenne a cél, a megszégyenítés csak eszköz ahhoz, hogy az érintettek rendezzék az adósságukat.)

Mit tehet ilyenkor a hírbe hozott cég a kríziskommunikációt illetően? Nyilván megpróbálja a kárt csökkenteni, a lavinát valahogy megállítani, akár egyenként helyreigazítást, vagy kiegészítést kérni. Ami a Cserpes kommunikációjáról elmondható, hogy nem nagyon érzékeltünk ilyesmit, egy kérdésre adott Facebook kommenten kívül. Pedig az alapján lehetne muníciója az egyébként sokszoros üzleti díjgyőztes, alapvetően kedvező megítélésű cégnek. 

Mint olvasható, hogy másfél évvel ezelőtti, 20.000 forintos büntetésről van szó, amit adminisztrációs hiba miatt róttak ki a cégre. Lesz-e valaki, aki összeveti ezt a bűnt a teljes hazai online sajtón végighömpölygő főcímek okozta károkkal? Nem lesz.

---

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot rss-en, vagy akár twitteren. Vagy látogass meg honlapunkon, vagy a Facebookon.