Örkénnyel szólva, ismét néhány perc "külpolitika" következik. A korábbi közel-keleti véres események (2012) apropóján már elmélkedtünk arról, hogy egy háború során szükséges az átgondolt kommunikáció, a PR stratégia kialakítása, alkalmazása is. Most vizsgáljunk meg egy másik aspektust, jelesül a márkák fenyegetettségét egy ilyen végletes indulatokat kiváltó, globális jelentőségű ügyben.
Érthető törekvés, hogy a szembenálló felek minél nagyobb nyilvánosságot keresnek maguknak, minél szélesebb kört akarnak elérni saját igazságuk terjesztésével. Ehhez természetesen mindenkor kézenfekvő eszköz a legismertebb globális márkák megtalálása; nem véletlen a legnagyobbakkal "dolgoznak" a környezetvédők, az állatvédők, a pénzügyi szabadságharcosok sem. A mostani gázai konfliktus során máris több, kommunikációs szempontból is izgalmas eseményt érdemes kiemelni.
A konfliktusok során, mondhatni bevett gyakorlat az ellenség cégeivel, termékeivel szembeni bojkott. A gazdasági kényszerhelyzet persze minden félnek káros lehet (ezt láthatjuk az orosz embargó és az árak emelkedése összefüggésén is), de egy hadviselés során ez a legkevesebb, ami áldozatként elvárható az ügy támogatóitól. Egy nemzetközi, nagy hatásfokú bojkottnak egy-egy cégre, márkára akár megrendítő hatása is lehet, míg az érintett ország gazdasága szempontjából is, mondjuk így, érzékelhető. (Emlékszünk még a Danone elleni bojkottra a Győri keksz miatt? Na, az nem volt ilyen kiterjedt hatású.) A palesztinok oldalán elkötelezettek tehát bojkottot hirdettek, pontosabban felújították a bojkottfelhívást számos világmárka ellen, vádolva őket azzal, hogy közvetve, vagy közvetlenül támogatják Izrael gazdaságát és ezen keresztül politikáját is.
A globális márkák ilyenkor rendkívül nehéz helyzetbe kerülnek. A gazdasági szempontok (vagyis a forgalomra gyakorolt közvetlen hatás) talán kevésbé fontosak, sokkal érzékenyebb pont a reputáció védelme. A márkák értelemszerűen szeretnének kimaradni a politikai konfliktusokból, a legrémesebb forgatókönyvek közt szerepel, ha egy márka nevét politikai ügyekben használják fel akár egyik, akár másik oldalon. A bojkottálók viszont a legkevésbé sem szeretnék, ha a nagy márkák kimaradnának a buliból, épp a fent említett nyilvánosság-keresés miatt. Tovább nehezíti a globális cégek életét, hogy a globális konfliktus valamennyi helyszínén jelen vannak, nem foglalhatnak állást úgy egy ügyben, hogy azt a föld másik pontján az ellenérdekelt felek ne hallják. Csiki-csuki helyzet.
A konfliktusba ilyen módon erővel berángatott cégek középre fogalmaznak: leszögezik, hogy egyik harcoló fél oldalán sem állnak, sem anyagilag, sem morálisan nem támogatnak semmilyen erőszakos cselekményt, együtt éreznek az ártatlan áldozatokkal mindkét oldalon.
A McDonald's Malajziában kényszerült egész oldalas hirdetés közreadására, az ellene hirdetett ázsiai bojkottra, esetenkénti nyílt vandalizmusra válaszul. Ebben a fenti üzenet mellett arra is felhívják a figyelmet, hogy a bojkott során a keményen és becsületesen dolgozó maláj franchise partnereket lehetetlenítik el, az ő és az ő családjaik megélhetését teszik kockára saját honfitársaik. Ezzel Gáza ügyét nem segítik, saját állampolgár-társaik érdekeit viszont súlyosan veszélyeztetik. Tiszta beszéd.
A Starbucks is már sokat látott szereplő, ők honlapjukon frissítették fel egy korábbi, 2010-es közleményüket hasonló témában. Itt is semlegességüket hangsúlyozva leszögezik, hogy soha, sehol, semmilyen politikai, vagy "vallási" célokat nem támogatnak sem pénzzel, sem más eszközökkel. A cég felsorol egytucat közel-keleti országot is, ahol összesen 600 egységet üzemeltetnek. (A Starbucks azért került a figyelem központjába, mert korábban "kis híján" partnerséget kötött a Sodastream nevű izraeli céggel. Az ügyletből végül nem lett semmi, talán nem függetlenül a nemzetközi nyomástól.)
Szinte megoldhatatlan helyzetbe került Londonban a Sainsbury's élelmiszerlánc egyik egysége is, amelyet a "szabad Gázát" követelő tüntetők pécéztek ki maguknak és követelték, hogy az üzlet távolítsa el a kóser termékeket a kínálatból. (A helyzet fonákságát mutatja, hogy a kóser termékek túlnyomó többsége nem izraeli, hanem brit, német, francia gyártmány, tehát ez a követelés sokkal inkább zsidóság elleni és nem Izrael elleni bojkott lehetne, ami sokak szemében védhetetlenné tenné a palesztinok melletti érvelést.) Az üzlet ügyeletes vezetője meghajolt a kérés előtt, néhány óráig üresek voltak a kóser termékek hűtőpultjai. (A cég utóbbi érvelése szerint a vandalizmus elkerülése és az áru megóvása érdekében hozták meg a lépést.) Ezzel a gesztussal viszont az ellenoldaltól rögtön megkapta az antiszemitizmus vádját is a Sainsbury's. Nehéz tehát egyszerre szűznek is maradni és elhálni a nászéjszakát is. Ha van rajta kipa, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért...
Disclaimer: Ennél a posztnál a szokásosnál is szigorúbb moderálási elveket fogunk alkalmazni, minden további indoklás, vagy vitába bocsátkozás nélkül. Köszi.
---
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot rss-en, vagy akár twitteren. Vagy látogass meg honlapunkon, vagy a Facebookon.
Utolsó kommentek