Elképesztő kalózvideó került ki a világhálóra egy kínai bank állománygyűléséről. Az eseményt nem kell túlmagyarázni, minden további kommentár nélkül befogadható: az elvárt "norma" alatt teljesítő banki üzletkötőket nyilvánosan megszégyenítik és elfenekelik. Tényleg nehéz hinni a szemünknek:  

Mondhatjuk, hogy Kínában (vagy akár Ázsiában) jelentősen eltér a vállalati kultúra az általunk megszokottól, de ebben az esetben túlságosan nagy, feldolgozhatatlan a kontraszt a nyugati cégkultúrában mostanában egyre divatosabb employer branding és a látott tettleges fenyítés között.

Aki ezeket a képsorokat látja, aligha akar a bank alkalmazottja lenni, még akkor se, ha tudjuk, Ázsiában korántsem olyan derűs a vállalati lét, mint mondjuk a Zappos.com-nál, vagy más, ingyenes menzával, csocsóval, darts-cal (ha így írják...), relax szobával és masszőrökkel kibélelt irodákban. Még Japánra is igaz, hogy a hagyománytisztelő országban egy életre köteleződnek el a dolgozók a munkaadójuk mellett, alacsony a fluktuáció, nincs nagy ugrabugrálás. A fizikai erőszak azonban még Kínában is kiveri a biztosítékot, legalábbis a hírek szerint sokan követelik a banktól az egyelőre meg nem nevezett menedzser kirúgását. 

A vágyott munkáltatói márka elérésére tett nyugati törekvések ide, szigorú és komor ázsiai cégkultúra oda, azért csak van tennivalónk, átgondolni valónk. A dermesztő képsorok csupán a pőreségében megmutatkozó, könnyen befogadható "üzenete" miatt sokkoló. Ha szívünkre tesszük a kezünket, valószínűleg a közvetlen környezetünkben is találunk komoly, nagy cégeket, ahol egyáltalán nem ritka a teljesítmény kisajtolása érdekében a lelki terror, vagy a nyilvános megszégyenítés - persze összehasonlíthatatlanul szofisztikáltabb - formáinak bevetése.

Itt ráadásul olyan puha, nehezen kontrollálható elemekről beszélünk, amely már erősen vezetésfüggő, a közös vállalati értékek nem feltétlenül védik ki egy-egy terror-hajlamú részlegvezető tobzódását. Ide tartozhat, hogy a vállalati kultúrán szigorúan kívül esik a lelki terror eszköztára, de a céghangulat adott esetben "elvárja" a dolgozótól a túlmunkát, vagy a közel teljesíthetetlen célszámok elérését. Ilyenkor pedig ferde szemmel néznek arra, aki a munkaidő végén, vagy azután csak egyetlen órácskával venné a bátorságot, hogy elmenjen mondjuk az óvodába a gyerekért. Az ujjal mutogatás a nyugati cégkultúrától sem idegen, mondván, a logós kolléga "nem húz" eléggé, ha csak annyit teljesít, amennyi a szerződésében, munkakörében szerepel. Ez is egy kihívás a munkáltatói márkaépítés komplex területén.

---

ha érdekel a kríziskommunikáció, ne felejts el feliratkozni a Spindoc Kríziskommunikációs eMagazinra itt. Kéthetente jön is az új kiadvány.