Vodafone, Marks and Spencers, Royal Bank of Scotland, LLoyds' Bank, Audi, L'Oreal, McDonald's: csupán néhány hirdető neve, amelyek felfüggesztették a Google-ön és a Youtube-on futó valamennyi reklámköltésüket Nagy-Britanniában. A felsorolás hosszan sorolható a teljes brit kormányzatig, vagy az ugyancsak mamutnak számító londoni közlekedési társaságig.
A tömeges és masszív bojkott kiváltó oka egy Times-beli cikk volt, amely rámutatott, hogy a tisztességben megőszült márkák hirdetései teljesen kontrollálhatatlan módon egészen extrém, pornográf, gyűlöletkeltő és más vállalhatatlan tartalmak oldalain (is) megjelennek. Egy magára, és reputációjára valamit is adó szervezet, vagy brand pedig nyilvánvalóan nem engedheti meg magának, hogy egy környezetben mutatkozzon a kínos, vagy sértő oldalakkal. A Google bajait fokozza, hogy olyan médiavásárlók is bejelentették a csatlakozásukat, amelyek számtalan további márka hirdetésköltéseit koordinálják.
Ennyi hirdető azonnali bojkottja még egy olyan cégnek is fáj, amelyik egyébként a világ legtehetősebb cégei közé tartozik. A Google európai és brit vezetői hamar reagáltak is a bojkottra, és máris fogadkoztak, hogy igyekeznek mielőbb javítani a kontrollfolyamati beállításokon és nagyobb beleszólási lehetőséget biztosítani a hirdetők számára. Ezek a fejlesztések azonban nem mennek egyik napról a másikra, úgyhogy a helyzet nem fog feloldódni egyetlen varázsütésre. Vannak ugyanakkor olyan hirdetők (Unilever) és médiavásárlók (IPG) , amelyek egyelőre kivárnak, és csak kilátásba helyezték a költéseik felfüggesztését. Kérdés, hogy a reputációs veszteséget a Google szenvedi-e el, vagy azok a márkák, amelyek értékeiktől és márkaüzeneteiktől messze távol eső, elfogadhatatlan környezetben bukkannak fel hirdetéseikkel.
Az automatikus, vagy csak átgondolatlan hirdetéselhelyezések egyébként nagyon régóta szolgálnak viccelődés, gúnyolódás alapjául. Érdekes, de a rossz környezetben, ellentétes jelentéseket magával rántó megjelenések nem csak a robotokkal működő online térben, de az offline világban is kifejezetten gyakori. Nézzünk pár fanyar példát:
Míg az online térben valamelyest érthető az ilyen baki - lévén a hirdetőrobotok kulcsszavakhoz rendelnek tematikusan összetartozónak tűnő hirdetéseket -, addig egy magazinnál, vagy akár óriásplakátokon el lehetne kerülni az ilyen kellemetlen meglepetéseket.
Az sem véletlen, hogy a kríziskommunikációs stratégiák közé tartozik, hogy egy válság kipattanása pillanatában az érintett cégnek, adott esetben az egész iparág cégeinek azonnal érdemes leállítani az összes előre beütemezett posztot, elektronikus hírlevelet, reklámokat, és egyenként átnézni, hogy a megváltozott helyzetben ne legyen sértő, vagy érzéketlen tartalmú az amúgy korábban teljesen ártatlan, jószándékú anyag.
---
ha érdekel a kríziskommunikáció, ne felejts el feliratkozni a Spindoc Kríziskommunikációs eMagazinra itt. Kéthetente jön is az új kiadvány.
Utolsó kommentek