Belebukott Persányi Miklós a Pannon Park főépületének, a Biodóm építési költségeinek kontrollálhatatlan emelkedésébe. Az Állatkert közmegbecsülésnek örvendő, több évtizede regnáló, - közben kicsit még miniszterkedő -  csúcsmenedzsere a grandiózus álmát már nem tudja személyesen végigvinni. Vélhetően túl nagy falat volt a pályafutás méltó csúcsa helyett a dicstelen távozást eredményező sok tízmilliárdos gigaprojekt. 

Kis visszaemlékezés: az ezredfordulón történetesen Londonban éltem egy évig, ebben az időszakban épült az úgynevezett Millennium Dome. A felfoghatatlanul nagy építkezés, már-már megalomán tervek valósággal sokkolták a londoniakat, akik saját szemükkel akartak meggyőződni erről az értelmetlennek, drágának és feleslegesnek tűnő beruházásról, emiatt rengetegen látogattak ki a városon meglehetősen kívül eső építési területre, hogy aztán ott helyben, majd pedig szeretteik, barátaik körében szörnyülködjenek. 

Az épület minden várakozást alulmúlt, kinézetével, túltervezésével, funkcióinak kitalálatlanságával, ideiglenességével. A költségek egészen elszálltak, a megnyitó teljes PR drámába fordult, a társadalmi elit több órán át várakozott egy külvárosi pályaudvaron a téli hidegben a biztonsági ellenőrzésre várva. Az egy évre tervezett kiállítások nem hozták a remélt nézőszámot, a brutális költségek között több visszaélés is napvilágra került, börtönbüntetés ítélet is született a későbbiekben. A túltervezett komplexum sok elemét elbontották, elárverezték, széthordták, a visszamaradt résznek aztán nagy sokára sikerült funkciót találni és mostanra lassan szórakoztató- és sportközpontként veszik igénybe a britek és a turisták. 

Talán kivételesen (?) releváns lehet a politikai kontextus is: A projektet eredetileg a konzervatív John Major kormánya fundálta ki, de a megvalósítás a 97-ben hatalomra kerülő munkáspárti kormány feladata lett. Tony Blairék a projekt tervét nem söpörték le az asztalról, éppen ellenkezőleg: kibővítették, az eredetileg tervezettnél sokkal nagyobbra fújták a lufit - vélhetően nem lehet függetleníteni ettől, hogy az végül ki is pukkadt.   

Levonhatjuk persze a következtetést, hogy a megalomán "dómok" építése kockázatos vállalkozás: különösen, ha nem áll rendelkezésre a szükséges büdzsé. A "majd csak lesz valahogy" az ilyen komplex projekteknél nem elégséges. Kríziskommunikációban azt szoktuk mondani:

(magyar megfelelője: hinni a templomban kell, stb.) Ez egyfelől fontos megállapítás lehet. Másfelől - ezért hoztam a politikai kontextust - míg Angliában az egymást követő kormányok folytatják, kibővítik a projekteket, addig nálunk inkább a tervek lesöprése dívik, nagyon ritkák a ciklusokon átnyúló, politikafüggetlen projektek. Vagy - ha már nagyon elkerülhetetlen és visszacsinálhatatlan - fintorogva befejezik, mint a szintén elátkozott 4-es metrót, vagy marad egy nagy gödör, ahogy a Nemzeti Színház helyén történt az Erzsébet téren. De ugyanilyen partra vetett, hányattatott sorsa van szegény Bálna Budapestnek is, amelyről ma már élő ember nem tudná megmondani, mi célból is épült, aztán miért nem lehetett üzembe helyezni évekig - és ma sem tudnák sokan megnevezni, hogy tulajdonképpen van-e jelenleg érdemi funkciója.

Ami tény: Persányi Miklós ragyogó gazdája volt a Budapesti Állatkertnek, jó menedzserként pedig kiváló kommunikációs stábot is épített maga köré, amely jó érzékkel és következetes kommunikációval fejlesztette vonzó márkává az intézményt. Akciókkal, PR aktivitásokkal, marketinggel, edukációs tevékenységgel, gyors reagálással, folyamatos rendelkezésre állással volt jelent intenzíven a budapestiek életében. És persze folyamatos, ambiciózus fejlesztésekkel is. Sokat lehet és sokat érdemes tőlük tanulni. Az elátkozott Biodóm nyilván meg fog épülni, ezt sem lehet már nagyon visszacsinálni és valakinek - közös pénzünkből - állnia kell majd a cechet. Persányi pedig elvitte a balhét, amely vélhetően abból - is - következett, hogy az egymást követő rezsimek között és mögött nincs annyi párbeszéd, kommunikáció, hogy a nagyobb ívű projektekről már a kezdet kezdetén ugyanazt gondolják. Ciklusokon átívelő projekteket csak úgy lehet sikerrel végigverni, ha a legfontosabb döntéshozók támogató, azonos véleményen vannak. Vagyis amikor az üléspont nem határozza meg az álláspontot.