A márkák sokszor annyira életünk részei akarnak lenni, hogy hajlamosak elfelejteni, hogy lényegüket tekintve: csak kereskedelmi márkák.
Kicsapta a biztosítékot a McDonald's legújabb, hatásvadász angliai reklámja. A spotban egy kamaszfiú kutat elhunyt apukája tárgyi emlékei között, szemüvegkeretek, levelek, tárcák, ilyesmi. Az előkerült emlékek felkeltik érdeklődését az apja iránt, és anyukáját kezdi faggatni, milyen ember volt valójában az édesapja.
Az anya kedvesen, szeretettel mesél a férfiről, akiről - egyébként nagyon szellemes vizuális feldolgozásban - kiderül, hogy semmiben sem hasonlított a fiúra, amit a kissrác egyre csalódottabban fogad. A felszabadító záró epizódban azonban betérnek egy Mekibe, ahol csodák csodájára kiderül, hogy az apukának is, a srácnak is a halas szendvics (Filet-O-Fish) volt a kedvence. És még a majonéz is ugyanígy csorgott végig az apa és a fiú állán.
A meghatónak szánt reklámon nézők tömegei (tényleg) háborodtak fel, mondván, egy kereskedelmi márka - és semmilyen márka - ne trappoljon végig sáros bakancsban a tiszta szobán, vagyis ne relativizálja a lehető legtragikusabb családi momentumokat azzal, hogy magának is helyet követel. A reklámot a rendkívül szigorú és nagy közmegbecsülésnek örvendő önszabályozó reklámtestület is elítélte. A McDonald's pedig azonnal visszavonta a reklámot és bocsánatot kért. (És a sorok között a kreatív ügynökségre, a Leo Burnett-re kente a felelősséget).
Az esetet érdemes a nemrégiben világszerte felháborodást okozó Pepsi reklámmal együtt átgondolni. Mint emlékezetes , a Kendall Jenner modell főszereplésével készített imázsfilm a világon végigsöprő forradalmakat egy doboz Pepsi megosztásával sejteti megoldani, ez hossza össze a médiamunkásokat, a tüntetőket, a rohamrendőröket. Ilyen egyszerű volna az élet a Pepsivel. Csakhogy ezeken a tüntetéseken sok tucatnyian halnak meg, százak, ezrek sebesülnek meg, és jellemzően nyomorúságos életkörülményeik, az elnyomók ellen tüntetnek életük kockáztatásával a fiatalok, öregek, nők, férfiak.
A felháborodás, csak úgy, mint a gyászoló kiskamasz esetében visszakozásra kényszerítette a reklámozót. Úgy látszik, akadnak olyan - egyre szűkülő - területei az életünknek, ahol egyelőre még nem látjuk örömmel a mindenhová odafurakodó márkákat. Kérdés, meddig marad így.
---
Ha érdekelnek a kríziskommunikáció hírei, iratkozz fel a Spindoc Kríziskommunikációs Hírlevélre itt
Utolsó kommentek