Pintér Attilát "kommunikációs tréningre" küldi az MLSZ. A szövetségi kapitány szenvedélyes ember, akinek már eddig is számtalan konfliktusa volt stílusa miatt. Legutóbb állítólag egy kilencévesek játszotta gyerekmeccsen (szülőként) vetkőzött ki magából, kapitányként az újságírókkal sem találja a hangot, sőt, egykori játékosai beszámolói alapján az öltözőben is elfogadhatatlan tónust használ. Akik még emlékeznek, játékosként sem éppen puhány stílusa miatt utálták / szerették a közönség soraiban.

Úgy tetszik, indokolt lehet egy kommunikációs tréning, bár talán egy ilyen pozícióba történő kinevezés előtt, már a castingnál is szempont lehetne a kinézett szakember ilyen irányú felkészültsége. Nem mellékes kérdés az sem, hogy a "kommunikációs tréningre küldés" bejelentése sem elegáns gesztus, nem szokták a kirakatba tenni az ilyen információt, mert ez lealacsonyító, megalázó lehet az érintett számára.

A vezetőknek alkalmasint bizony lehet nehezen feldolgozható stílusa. Ez több tényezőből is táplálkozhat: érezheti úgy, hogy nagy formátumú víziói meg nem értéssel találkoznak, felvetései nem mennek át a szervezeten. Törekedhet kétségbevonhatatlan dominanciára, tekintélyét akarhatja megszilárdítani, egyértelművé próbálhatja tenni az erőviszonyokat. (Vagy épp csak sűrűn szétveti az ideg, elgurul a gyógyszer.) Az autoriter főnök azonban csak ritkán lehet nagy formátumú, inspiráló vezető. A vezetői pozíció nem felhatalmazás arra, hogy a beosztottakkal lealacsonyítóan, sértőn, vagy akár csak udvariatlanul bánjon, sőt, szerencsés, ha példát mutatva éppen ő tanúsítja a legnagyobb tiszteletet a többiek iránt. 

Természetesen van helye a keménykedésnek, ha a helyzet úgy kívánja. Van, amit erőből kell megoldania egy vezetőnek, de ez általános működési módként nem járható út. Egy kommunikációs tréning sokat javíthat a helyzeten, az újságírók jobb kiszolgálása, a média professzionálisabb kezelése elsajátítható tudás. Még átfogóbb változást eredményezhet egy asszertivitás tréning, ahol megtanulható, hogy az agresszív, elnyomó stílus hogyan váltható ki agressziómentes, mégis sikeres kommunikációs stílussal. 

Humorral is lehet. Kásás Tamás könyve idézi fel Kemény Dénes egy-két mesterhúzását.

"Dénes a kommunikáció nagymestere. Tudja, kinek, mikor, mit kell mondania; kit, hogyan kell rávennie arra, amit nem akar megcsinálni. Nagyon okos ember."

A könyv fel is idézi az azóta legendássá vált párbeszédet, amely az athéni olimpiai döntő utolsó negyede előtt hangzott el köztük:

- Mi van, Kása, fáradt vagy?
- Már miért ne lennék fáradt?
- Jó, csak mert van még egy negyed.

Erre már nem érkezett válasz, csak egy durcás fintor. Az utolsó hét percben pedig minden idők legnagyobb egyéni teljesítménye, amelyet a magyar vízilabda történetében egyetlen negyed alatt játékos nyújtott.

Nagy kérdés, hogy egy évtizedek óta reflektorfényben élő, dolgozó sportember miért most jut el odáig, hogy kommunikációs tréningre szoruljon, pláne, hogy megalázóan odaküldjék és ezt be is jelentsék. Megfontolandó lenne egy sportpszichológus bevetése is.    

---

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot rss-en, vagy akár twitteren. Vagy látogass meg honlapunkon, vagy a Facebookon.