Tizenötezer palack ásványvizet vontak ki a forgalomból az élelmiszerbiztonsági hivatal vizsgálatait követően. A termékvisszahívás három kereskedőt és tucatnyi terméket érint.

A címlapok ijesztő nevű baktériumokkal sokkolnak, és fogyasztóként tényleg elég vacak érzés arra gondolni, hogy nem is tudjuk mi van a poharunkban. 

Milyen megfontolásokat érdemes látnunk kommunikációs aspektusból az esetből?

Először is azt, hogy az ásványíz maga is egy olyan bizalmi termék, amit a legtöbben biztonsági okokból vásárolnak. Sok országban eleve elterjedt a palackos víz, amit kisebb egészségügyi kockázat mellett fogyaszthatunk, mint a vezetékes vizet. Magyarországon ez a probléma kevésbé jellemző, az ásványvizet azonban évről évre egyre többen választják a csapvíz alternatívájaként. Mások pedig kifejezetten luxuskiadásnak tartják, a víz ott van a csapban (a szóda már határeset), felesleges havi szinten sokezer forintot kiadni arra, hogy legyen ivóvíz otthon. Márpedig az ásványvíz legnagyobb USP-je (vagyis megkülönböztető értékesítési jegye), hogy makulátlanul tiszta, és ami mégis van benne, az csupa egészség: ásványi sók és egyebek. A minél nagyobb tisztaságú ásványvíznek óriási kultusza van, kapható már az északi sark jegéből kiolvasztott víz, valódi drágaköves berakású palackos víz, a föld legeslegbelsejéből csapolt víz, stb. Most tehát a "kórházi baktériummal" szennyezett ásványvíz híre alapjaiban rengetheti meg a bizalmat, még szerencse, hogy kistermelőt és kis tételszámot érint az ügy. Legalábbis egyelőre.

Az ásványvíz - bizalmi termék volta mellett - szimbolikus termék is. A tisztaság, az élet, az egészség jelképe, arról nem is beszélve, hogy létfeltétel bárminemű földi élethez. A vízkészlet rendelkezésre állása, vagy veszélyeztetettsége politikai, környezetvédelmi és stratégiai kérdés. Nem áll jól neki, ha kútmérgezésről, vagy szennyeződött vízről hallunk, mindez a legrosszabb félelmeinket hívja elő. 

A kereskedő cégek, teljesen érthetően a gyártót okolják, mindazonáltal "szigorítják a bevizsgálást" maguk is. De érdemes itt is két dolgot megfontolnunk. Egyrészt, hogy szemben a gyártóval (Magyarvíz kft.) inkább a forgalmazónak (Lidl, Aldi) van inkább féltenivaló brandértéke, reputációja, egyáltalán: ismertsége. így a kríziskommunikáció szükségessége is inkább őket érinti. Másrészt, tetszik, vagy sem, hiába esküszünk egyik, vagy másik márkára, az ásványvizek jelentős része ugyanott és ugyanúgy készül, legfeljebb a címke és a márkanév változik. A baktérium ugyanaz...

ezt most csak a kuriózum kedvéért...

---

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot rss-en, vagy akár twitteren. Vagy látogass meg honlapunkon, vagy a Facebookon.