Kohn ’45-ben Angliába disszidál. ’49-ben hazalátogat és a Nagykörúton összefut Grünnel, aki megkérdi tőle, hogy mint megy kint a sora. Kohn elmeséli, hogy van egy kis háza, jól keres, miegyéb. Tehát akkor boldog ember vagy! - foglalja össze Grün. A fenét! –mondja lemondóan Kohn –hát lehet egy angol boldog India nélkül?!

Több százezer honfitársunk találhatja magát abban a helyzetben, hogy egyik nap még egy életerős birodalom munkavállalójaként keresi kenyerét és szerencséjét, majd egyik napról a másikra egy kisebb, vagy adott esetben akár EU-n kívüli országban találja magát, pedig el sem mozdult kicsiny, de annál drágább albérletéből. A többszörös identitásválság persze legkevésbé a kitántorgott magyarokat, lengyeleket érinti: még nehezebb helyzetben vannak az angolok, skótok, észak-írek, walesiek, akiket eddig mindközönségesen briteknek neveztünk. 

Szeptember 18-án választ Skócia, a népszavazás tétje a jelenlegi formájában 300 éve létrejött Nagy-Britannia fenntartása, vagy elvetése. A függetlenségi népszavazást lélegzetvisszafojtva figyeli egész Anglia és persze mindenki más, akinek ebben a körben nem osztottak lapot. 

Skót vagyok, nem turista. Avagy Skócia a skóciaiakéi.

Ez a lélegzetvisszafojtás persze túlzás: a skótokat számtalan szereplő próbálja jobb belátásra bírni. Dübörög a "jobb együtt" kampány, a legnagyobb bolthálózatok (Marks&Spencers, Sainsbury's, stb) közölték, hogy azonnali áremelkedéssel jár az elszakadás, a pénzügyminiszter a fontsterling skóciai használatát tette kétségessé, miközben a túloldalon is óriási érv-arzenál gyűlt már össze. Mindazonáltal a legvalószínűbb az, hogy a skótok érzelmi alapon (is) fognak dönteni. 

Miért érdekes mindez egy kommunikációs szakblogon? Leginkább azért, mert az elszakadásról / egyben maradásról zajló kampány folyományaként izgalmas szakmai vita bontakozott ki arról, hogy a brit márka ("brand Britain")  sorsa miképp alakul az egyáltalán nem elképzelhetetlen kiválás után. Először is veszélybe kerülnek a márkaidentitás alapegységei, például maga a Union Jack zászló, amelyből kikerül(ne) a skótok kék-fehér színösszeállítása. A fő jelkép mellett rögtön ott van az elnevezés kérdése is: mit kell ezután érteni Great-Britain, vagy akár United Kingdom alatt? Mi lesz az olyan nagy, globális cégek brandjével, mint a British Petrol, a British Airways, a British Telecom? 

Mi a magyar most?

Az elszakadásnak számtalan technikai kérdése van, kezdve a Skócia partjainál állomásoztatott atomfegyverektől az EU-tagságig, a devizahasználattól az olajkitermelésig. Formálisan persze ezek a legsúlyosabb kérdések. egy ország (vagy város, térség, stb.) brandje sokkal megfoghatatlanabb. Ha belegondolunk, az országimázs alapvetően sztereotípiákból áll. (Julian Barnes remek fikciója, az Anglia, Anglia c. könyvben épp Anglia attribútumait próbálja meg felépíteni egyetlen szigeten egy multimilliárdos.) Szimbolikus épületek, emblematikus fogások és italok, népszerű, közismert művészek, előadók, és olyan tulajdonságok, mint "vendégszerető", vagy éppen "betegesen spórolós" jelzők bukkannak fel lelki horizontunkon, ha egy országra gondolunk.

Roppant hosszú idő, amíg egy ilyen általános kép kialakul, amit különösen megnehezít, hogy ezek a brandek a legritkább esetben épülnek koordináltan, később aztán jó esetben már irányítva is lehetnek, de a kezdő lökést egész biztosan az évszázadok, évtizedek adják. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, ezek a fenti sztereotípiák többségükben a külső szemlélőkben, turistákban, külföldiekben van meg ilyen formában.

A helyiek identitásrendszere sokkal sokrétűbb, bonyolultabb. Más a Brand Britain innen nézve, mint megélve. És még bonyolultabb, ha az ember angol. Vagy skót. De hova álljanak a britek? 

 ---

Illusztráció: innen

---

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot rss-en, vagy akár twitteren. Vagy látogass meg honlapunkon, vagy a Facebookon. Követhetsz a Linkedinen is, és hamarosan indul hírlevelünk is, oda se felejts el feliratkozni!