Nem hittük volna néhány évvel ezelőtt, amikor a drogfogyasztással kapcsolatban bevezették az "elterelés" intézményét, hogy éppen a drogtesztet fogják kommunikációs elterelésnek használni...

A politikai életben igen gyakori "spindoctor" eszköz az elterelő témák bevetése, van, amikor sikeres a manőver, van, amikor kevésbé. Emlékezhetünk: az első Fidesz kormány a török vendégmunkásoknak történt cégeladások hetében élesítette az állítólagos titkos megfigyelésekről szóló terelést, és hasonló akciónak tűnt a netadó hirtelen támadt ötlete is néhány hete. Az általános, kötelező drogteszt bevetése is messziről érezhetően ilyen apropóból került napirendre.

Érdemes végiggondolni, hogy mikor, miért fordulnak ehhez az eszközhöz a politikai kommunikátorok. Egyfelől egy kiugróan nagy kockázatú akcióról van szó: ha kilóg a lóláb, és nem képesek hitelesen legalább egy hétig képviselni a nyilvánvaló képtelenségeket, akkor arcvesztés nélkül lehetetlen kihátrálni a témából. Másfelől viszont épp a kiugró kockázat mutatja azt is, hogy valami nagyon magas tét van a játékban, ami miatt megéri még ezt a rizikót is vállalni. (Szakértőknek: kockázat nélkül nincs rizikó.) Akkor érdemes blöffölni, ha olyan tét van az asztalon, ami miatt megéri belemenekülni a politikai napirend, a közbeszéd időleges "eltérítésébe", amikor pár nap akár az életet jelentheti.

A terelés egyik alesete a kellemetlen hírek elégetése, amint arról korábban már értekeztünk is. Ebbe a fajta ügyeskedésbe persze nagyon is bele lehet bukni, ilyen volt Jo Moore esete. A jeles brit spin doktor 2001 szeptember 11-én javasolta a brit miniszterelnöknek, hogy a mai nap éppen megfelel kellemetlen üzenetek bejelentésére, mert úgyis New Yorkra figyel a világ: It's now a very good day to get out anything we want to bury. Érdekesség, hogy a javaslatait meg is fogadta a kormány, email üzenete csak egy hónappal később került ki a média nyilvánossága elé, és sokkolta a média képviselőit a spindoktor "cinizmusa".

A magyar szakkifejezés erre a nyilvánvaló sumákolásra a "gumicsont". Bedobunk valami témát, amin rövid ideig lehet hörögni, meg rágódni, és mire már a legelszántabbak is belátják, hogy nem koncról, hanem kaucsukról van szó, az eredeti témagazda, mint aki jól végezte dolgát, megmenekült. Az angol szakirodalom erre a red herring kifejezést használja szintén találóan. (Érdekesség: a kifejezés állítólag az 1800-as évekből származik, amikor a vadászkutyák kiképzésekor bomló halakkal próbálták becsapni a kutyák szimatészleléseit.)

Úgyhogy, ha valamelyik potentát, minden előkészítés nélkül azt mondja, hogy:

 nyugodtan elkezdhetünk gyanakodni, hogy tereléssel, gumicsonttal állunk szemben.

És még egy bónusz track, mert van, aki még mindig nem tudja, hogy ki beszél mindig másról, amikor a bor árát kérdezik tőle:

 

 

---

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot rss-en, vagy akár twitteren. Vagy látogass meg honlapunkon, vagy a Facebookon. Követhetsz a Linkedinen is, és a hírlevélre se felejts el feliratkozni!