Az Egyesült Államokban három rendőrt lőttek agyon egyetlen nap leforgása alatt. Kettőt közülük minden előzmény nélkül, rajtaütéssel, kivégzésszerűen.

A brutális esetek racionális eszközökkel nem indokolhatók, nem magyarázhatók, ugyanakkor nem is előzmény nélküliek. Az amerikai rendőrség hónapok óta súlyos morális válságban van, ráadásul egy olyan országban, ahol a rendőröknek, és minden közszolgálatot ellátó egyenruhásnak rendkívüli tekintélye, és őszinte megbecsültsége van. A rendőrség működésének alapját adó közbizalom most romokban hever - noha várható, hogy a mostani megrázó gyilkosságok elősegítik a társadalom leghangosabb hőzöngőinek magukba szállását, a közhangulat fordulását.

A pattanásig feszült állapotot több botrányos eset idézte elő, ezek gyakorlatilag kivétel nélkül fegyvertelen, színesbőrű civileket leterítő fehér rendőrökről szóltak. Akiket ráadásul a kivizsgálások után felmentettek a vádak alól. Az egyes botrányok külön-külön elemezhetők és magyarázhatók, de hogy szerencsétlen esetek sorozatáról, vagy egy összefüggő tendenciáról van-e szó, az legalábbis véleményes. Az egyik ilyen ügy, egy pitiáner "bűnöző", illegális cigarettaárus, Eric Garner halála szimbolikus eset lett: az életéért könyörgő fiatalember utolsó szavai (I can't breath - nem kapok levegőt) a tiltakozási hullám fő szlogenje lett. A mostani rendőrgyilkosságokat is összefüggésbe hozzák ezek megtorlási szándékával.

A "Garner" esetet a rendőrség kríziskommunikációs szempontból is félrekezelte: a PR osztály létrehozott egy Twitter falat a közbizalom helyreállítása érdekében,      amelynek a #Wehearyou (hallunk benneteket) nevet adta. Ez csak olaj volt a tűzre: a tiltakozók rögtön trompfoltak azzal, hogy csak azt kellett volna meghallani, amikor a fuldokló Garner tizenegyszer ismételte a halála előtt az "I can't breath" mondatot.

Ráadásul nem ez volt az első idei fiaskója a rendőrség PR osztályának. A közönségkapcsolat javítása érdekében az év derekán indítottak a New York-iak Twitter kampányt #MyNYPD néven, amelynek során arra biztatták a civileket, hogy osszák meg a rendőrség intézkedéseivel kapcsolatos (pozitív) személyes élményeiket. Az akció totálisan félresikerült, az internetet tömegesen árasztották el a rendőrség túlkapásaival foglalkozó fotók és videók.

A civil tiltakozások, a rendőrség elleni hangulatkeltés minden korábbinál erősebbé vált. A legutóbbi tüntetéseken már kifejezetten rendőrök vérét követelte a tömeg. Hát, most megkapták, de ezeknek a gyilkosságoknak beláthatatlanok a társadalmi következményei.

Az intézményi kommunikáció felelőssége ilyen helyzetekben is elmondhatatlanul nagy. A "szolgálunk és védünk" közbizalmat erősítő szlogenek, a mosolygós, a hibázó autósoknak büntetés helyett citromot adó rendőr a társadalmi kapcsolatokat erősíti a mindennapokban. Mondhatni: békeidőben. De az éles, adott esetben félrekezelt helyzetek ezt a társadalmi bizalmat, szolidaritást pillanatok alatt felszámolják, vagy végzetesen erodálják. Pedig a rendőr - működő demokráciákban - valóban a közt szolgálja. A fegyveres testületek kommunikációja szinte önálló tudományágat képviselnek. Minden érintettnek érdemes újra felcsapni a tankönyveket.

---

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot rss-en, vagy akár twitteren. Vagy látogass meg honlapunkon, vagy a Facebookon. Követhetsz a Linkedinen is, és a hírlevélre se felejts el feliratkozni!