Azt is írhattuk volna a régi vicc alapján, hogy "Hajrá, Kovács néni!". Két kulcsszponzorát vesztette el a Győri ETO felnőtt labdarúgó csapata, amely egészen két héttel ezelőttig egyike volt a legstabilabb hátterű, úgynevezett gazdag kluboknak.  A Buda-Cash bedőlése magával rántotta a Questor csoportot is, amely szinte egymagában képezte a Győri foci anyagi bázisát, a friss hírek szerint pedig gyorsan vette a nyúlcipőt az Audi is. 

A szponzorok ugyanis egy dologtól rettegnek igazán, ez pedig a botrány. Az eredménytelenség sokkal kevésbé rázza meg a szponzort, mint ha negatív publicitást kap az általa támogatott sportoló, vagy sportegyesület.

A támogatók pánikszerű meneküléséről tudna mesélni (de nem fog) Tiger Woods világelső golfozó, vagy Lance Armstrong egykori világelső kerekező. A tőkeerős támogatók precíz kiválasztási eljárással döntik el, melyik sportoló, melyik sportegyesület, csapat támogatja legjobban a márkaüzenetet, és kiken keresztül legkönnyebb elérni a célcsoportot. De az egész nem fontos annyira, hogy a márkát fölösleges kockázatnak tegyék ki egy balhés ügy miatt. (Az egyik támogató csődje és feltételezhető pénzügyi bűncselekményei ugyanakkor nem feltétlenül hatnak vissza a másik főszponzor reputációjára, de még ennyit sem akart kockáztatni az Audi.)

A magyar sport minden tekintetben ki van téve a szponzorpénzeknek. Egy-egy szponzor váratlan kiválása sokszor csődközeli helyzetbe hozza a korábbi kedvezményezettet (néhány példa: Fradi-Westel, Pécs-Mathias, Zwack - vízilabda). De bizonyos tekintetben ennél is rosszabb a helyzet. 

A legnépszerűbbnek mondott hazai labdarúgás piaci alapon képtelen eltartani magát, a szponzorpénzek pedig úri kegyként segítik a klubokat, addig, ameddig ezt az "úr" érdeke így kívánja. Ennek oka lehet politikai haszonszerzés, gesztusgyakorlás, esetleg gyerekkori szerelem beteljesülése. Egyetlen dolog nem lehet Magyarországon: racionális üzleti érdek. Márpedig a szponzorációnak ez az egyetlen értelme: együttműködés a kölcsönös előnyök mentén. 

Azokban az országokban, ahol üzlet a labdarúgás (Spanyolország, Anglia, Németország, Olaszország, stb.) a szponzorok ölik egymást a mezszponzoráció lehetőségéért, egymás fölé licitálnak a klub támogatási formákért. Teszik ezt jól felfogott érdekükben, mint fent is írtuk, a márkaüzenet elhelyezéséért, a célcsoport eléréséért. Így egy szponzor ellehetetlenülése nem rántja magával a klubot, szemben az itthoni helyzettel, ahol egészséges üzleti racionalitás nincsen a céges támogatás mögött. Így pedig nem is jön új szponzor a kivált támogató helyére. Úgyhogy nem marad más hátra, mint hogy Hajrá ETO, hajrá Győr, hajrá, Kovács néni!

Szorosan nem tartozik ide, de annyira jó: az Intel egészen egyedülálló módon szállt be a Barcelona focicsapatának támogatásába. A világ számítógépeinek belső elemét adó Intel az elhíresült "Intel inside" logót a Barcelona mezének belsejébe tette! így a nézők nem is látják, csak tudható, hogy Intel inside. Nem zseniális?

 

 ---

Ha érdekelnek a kríziskommunikáció hírei, iratkozz fel a Spindoc Kríziskommunikációs Hírlevélre itt