Ismét térdre kényszerült a Magyar Honvédség egyik Gripen vadászrepülője. A közvélemény hajlamos összefüggést látni két hasonló esemény között, főleg, ha azok időben is közel vannak egymáshoz, ebből a szempontból különösen szerencsétlen, hogy májusban is katapultálnia kellett két pilótának egy magyar Gripenből. A cseh földön landolt gép meg is semmisült.

 A mostanival kapcsolatban még ellentmondó hírek jönnek, a menthető, a kishibás és a totálkár vonalon, mint ahogy a pilóta sérülését illetően is nehéz a tisztánlátás. Mint minden krízis esetében érdemes ezúttal is megvizsgálnunk, milyen tanulságai, üzenetei lehetnek ennek a balesetnek.

 A legfontosabb azt értékelnünk, milyen volt a Honvédség kríziskommunikációja. Első megközelítésben: szűkszavú; egy gyors, szakszerű, stand by statement típusú közlemény jelent meg az esetről, amely a tény közlése mellett bejelentette a részletesebb sajtótájékoztató időpontját is. Ez tankönyvi mintaszerű eljárás.

A sajtótájékoztató üzenete a Honvédség részéről valami olyasmi lehetett, hogy "nincs itt semmi látnivaló", az ügyet - amennyire lehetséges - low profile módon akarják kezelni, ami teljesen érthető. Feltűnő volt a szóhasználat ebből a szempontból: "nagyon helyesen" járt el a pilóta, "előírásszerűen", "ez egy sztenderd eljárás", "megfelelően biztosította", stb. Lényegében minden a legnagyobb rendben lenne, ha nem látnánk a képen a hasra került, csillagászati összegekbe került gépet:

A katonai vezetés még a pilóta állapotáról is próbált minél "unalmasabb" információkat adni, kommunikálnak vele, eszméleténél van, stabil az állapota. A kora esti hírek már nyolc napon túl gyógyuló sérülésről, csigolyatörésről is szólnak, de ezek már a külső források értesülései. 

A sérült katona és a sérült gép állapotán túlmenően viszont sokkal fontosabb, nemzetbiztonsággal kapcsolatos kérdésekre is megnyugtató válaszokat kellett adjon az illetékes. Minthogy a Gripenek beszerzését már egy évtizede vitatja, tárgyalja lázasan a közvélemény, természetesen tudjuk, hány darab van összesen, mire jók ezek, mire használjuk, milyen kötelezettségeink vannak, volnának az euroatlanti szövetségeseinkkel szemben. Így aztán automatikusan merült fel a kérdés: elfogynak-e a repülők? Védve van-e jelen pillanatban a magyar légtér és az általunk biztosított szomszéd országok? Típushiba van-e a gépekkel? Orosz Zoltán altábornagy derekasan állta a sarat ebben a kemény kihívást jelentő, élő helyzetben, és mindenben tartotta magát a kitűzött üzenetekhez: szakszerűen vázolta, hogy ez és ez történt, nincsen összefüggés a balesetek között, a légtér védelme megnyugtatóan megoldott, minden a protokollok szerint zajlott, nincs itt semmi látnivaló. Alapvetően egy jól felépített, következetesen végigvitt kommunikációt láthattunk, legalábbis így az első órákban. A Honvédség teljesítette a kommunikációs célkitűzését: a haderő "ütőerejét" nem lehet megkérdőjelezni, a baleset ellenére stabil és biztonságos a helyzet.

Szintén említésre méltó, hogy a sajtó váratlan visszafogottsággal tudósít egyelőre az ügyről, örömteli, hogy az ilyenkor elvárható felelős viselkedéssel elkerüli a pánikkeltést, a bombasztikus címadást, a fölösleges indulatkavarást. Ugyancsak érdemes észrevenni, hogy a légiközlekedésnek, a katonai repülésnek egészen komoly, szektaszerű rajongótáborai vannak az interneten, így a témát ezeken a fórumokon sokkal jobban értesülve és sokkal mélyebben elemzik, mint ez más típusú esetekben várható volna. 

Mindez ugyanakkor csak egy gyors pillanatkép. Ami a következő napokban és hetekben a témában várható, már korántsem lesz feltétlenül ennyire nyugodt és kiszámítható. Nyilvánvalóan jönnek a politikai ütközetek, a bulvárhírek és összeesküvés elméletek. Ez a mostani még egy kegyelmi pillanat. 

Az agresszív kismalac biciklizik és egy hatalmasat zakózik. A nyuszika odamegy:
- Kismalac, nem ütötted meg magad? Minden rendben?
Mire a kismalac:
- Kuss, én így szoktam leszállni!!!

---

ha érdekel a kríziskommunikáció, ne felejts el feliratkozni a Spindoc Kríziskommunikációs eMagazinra itt. Kéthetente jön is az új kiadvány.