A halál ugyanúgy üzlet, mint a születés, az egészség, az öröm, a hit, a rettegés és minden, ami emberi. Legfeljebb a nyugati világban kicsit nehezebb, kevésbé "illik" beszélni róla. Az elhalálozással, temetkezéssel kapcsolatos üzleti szolgáltatások mindig visszafogottabbak, diszkrétebbek. Mivel azonban az élet - eddigi tudásunk szerint - elkerülhetetlen része az elmúlás, egy nagy költségvetésből működő iparágról beszélünk, amely elérkezettnek látja az időt, hogy új tónust hozzon be a halálról szóló diskurzusba.
Egyre több olyan szolgáltatót látunk magunk körül, amely a diszkréció helyett inkább kényelmetlen, nyugtalanító üzenetekkel kommunikál, így proaktívan részévé válik a közbeszédnek, a halálozással kapcsolatos szükségszerű adminisztráció és a jelentős kiadások ennek részeként már nem titkos sutyorgás részei, hanem nyilvánosan tárgyalható, mérlegelhető, összevethető szolgáltatásokká nőtték, növik ki magukat.
Az egyik legeklatánsabb példát a londoni metróplakát képviselte, amely egy vidám, tengerparti jelenetben hívta fel a figyelmet a hamvasztási szolgáltatás olcsóságára, illetve az árak összevethetőségére. (A plakátot a londoni metrótársaság túlságosan provokatívnak találta és nem fogadta be a hirdetést, de kampány más felületeken azért eljutott a célcsoporthoz.)
Ugyanez a cég, egy másik hirdetését fejfájás, megfázás gyógyszerek stíljében alkotta meg, de a tünetek felsorolása után a végrendelet megírásának fontosságát hangsúlyozza a fejfájás tüneteinek gyors elmulasztása helyett. (Ld. még: Fáj a feje? Golyót bele...)
A szellemességet, vagy fekete humort választja több temetkezési vállalat is, amikor például az öngyújtóra írja fel elérhetőségeit, vagy amikor a hullaszállító kamionon olvasható figyelmeztetés az sms-ezés vezetés közbeni veszélyeiről. Más temetkezési cég egyenesen a metró sínekre invitálta a leendő elföldelendőket, hogy meggyőződjenek a szolgáltatás színvonaláról.
Mások olyan könnyeden beszélnek a temetkezés megszervezéséről és személyessé tételéről, mint egy kávé kirendeléséről az autós gyorsétteremben.
Alakulnak olyan cégek is, amelyek az elhalálozott szerettek emlékének ápolásában vesznek szívesen részt, akár úgy, hogy önálló "gyász-Facebook-ot hoznak létre, ahol csak az ismerősök halálhíreiről, illetve a búcsúzás részleteiről egyeztethetünk egymással.
Az ausztrálok szerint pedig nem kell olyan nagy ügyet csinálni az egészből.
Utolsó kommentek