Tudom, hogy mindent szögnek néz, akinek kalapács van a kezében, és hogy szegény Sandy hurrikánról is a kommunikáció jutott eszembe, de a gázai konfliktus kapcsán is gondolkodnunk kell a kommunikáció mindenkori szerepéről! 

Egy háborúnál nagyobb krízis elgondolhatatlan a civilizált emberiség életében. Így a kríziskommunikáció is új dimenziókkal bővül, ha ilyen nagyszabású vészhelyzetről beszélünk. (Tegyük hozzá, hogy midőn-e sorokat írom, többé-kevésbé tűzszünet érvényesül a térségben, és reméljük ez mielőbb békekötéssé szelídül.) 

A háború, háborúskodás mióta világ a világ együtt jár a kommunikációs kényszerrel is. Egyfelől mindig kell egy casus belli, vagyis egy - akár mondvacsinált - kiváltó ok, ami az egyik oldali agressziót megindokolja. Másfelől meg kell dolgozni a hátországot, a közvéleményt az igazunkról, hogy támogassák a küzdelmet. Ez általában az ellenség démonizálásával jár, de meghatározó a harctéri beszámoló is. Ugyanilyen fontos szerepe van a véleményformálók állásfoglalásának, kiállásának.

A mostani konfliktusban is számtalan példát látunk a közvélemény, és nem csak a saját, de a nemzetközi közvélemény győzködésére is. A véleményvezérek kiállása mindkét "fél" számára fontos, rajtuk keresztül foglal állást a világ közvéleményének túlnyomó többsége.

Ugyancsak elképesztő, hogy ebben a háborús helyzetben hogyan vonják be a közösségi médiát. Az izraeli hadsereg önálló twitter, facebook felelősökkel mutatja be a küzdelmet. Jól komponált, hatásos képekkel és mondatokkal képesek hatni. A legnagyobb szerepe talán a milliók által megosztott, tényleg lenyűgöző képsoroknak van, amely a Hamasz rakétáinak levegőben történő megsemmisítését mutatja.

A Vaskupola (Iron Dome) működése minden szempontból elemezhető. PR szempontból a feltöltött videók talán legfontosabb szerepe a hátország önbizalmának, nyugalmának megteremtése és az ellenséges erők totális elbizonytalanítása. (A második világháború végét elhozó atombombáknak sem volt kizárólagos katonai jelentősége, a béke kikényszerítésében viszont elsődleges szerepet játszott.) 

A közösségi média persze nem könnyen befolyásolható eszköz, így a rajta átfutó információtenger már kezelhetetlen: nem egyetlen közlő fél irányítja a kommunikációt, hanem ki van téve a szimpatizánsok és ellendrukkerek százmillióinak. Egy másik veszélyforrás, hogy az intenzív harctéri kommunikáció szabályozott kell maradjon, mert a kiszivárogtatás, óvatlan üzenetküldés, túlbuzgóság okozta fecsegés harcászati titkokat is elárulhat és emberéletekbe kerülhet.

A közösségi média és a háború tehát mostanában kóstolgatja egymást, a mediatizált hadviselés viszont már régebbi keletű. Emlékezhetünk rá, hogy mekkora - teljesen jogos - megdöbbenést okozott az első amerikai partraszállás Irakban,. amelyet előzőleg már bevilágított, CNN által élőben közvetített helyszínen tehettek meg a NATO erői.

De ebbe a körbe sorolhatjuk a világtörténelem egyik legismertebb és legvitatottabb fotóját, a milicista halálát is. Capa bravúrképéről azóta sem tudjuk, hogy beállított, vagy "élőben" elkapott jelenetről kaphatott-e képet az akkori közvélemény. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot rss-en, vagy akár twitteren. Vagy Facebookon.