Mindenre tényleg nem lehet felkészülni. Lehet egy márkának bármilyen alapos krízis forgatókönyve, gyakorolhat, tréningezhet, szimulálhat minden eshetőséget, az élet úgyis mást fog dobni, mint amire készül. Ez pedig, szerencsére, nem csak a kellemetlen fejleményekre, de a pozitív eseményekre is igaz.
Az idei Super Bowl-on legalább két cég dollármilliós értékű ingyenreklámot kapott. Miközben a reklámvilág hírei már hónapokkal az esemény előtt arról szólnak, melyik cég mennyiért és milyen hosszú hirdetést vásárol a világ egyik legnézettebb sporteseményének estéjén, akadt két potyautas márka, amelynek ölébe pottyant egy kis ajándék. Az egyik mázlista a Red Lobster étteremlánc volt, amelynek nevét az est - nem sportoló - sztárvendége, Beyoncé foglalta bele legújabb, itt debütált dalába, a másikuk a Budweiser sör, amelyet a győztes csapat egyik sztárja említett meg kétszer is győzelmi mámorában, mint vágyának jelenlegi legkézzelfoghatóbb tárgyát.
Szokásunktól eltérően, kivételesen legyünk nagyvonalúak és higgyük el, hogy a két márka nem valamiféle bújtatott reklámként, tiltott szponzorációként került ilyen módon reflektorfénybe. A Budweiser sietett leszögezni, hogy nem fizetettek a promózásért, de persze nagyon örülnek neki és köszönik. Az ingyenreklám értékét egyébként a szakértők 3.2 millió dollár értékűre saccolták.
A Red Lobster esete viszont merőben más, és összességében a lehetséges jackpotnál rosszabbul jött ki a váratlan dicséretből. Beyoncé dala, a Formation ugyanis már egy nappal korábban ismert volt, így a cégnek lett volna ideje felkészülni valami frappáns fogadtatással, válasszal, amelyet egyébként, mondjuk így, lélegzetvisszafojtva vártak a Twitter követők.
Ehhez képest a cég jelentős, nyolc órás késéssel volt csak képes kiizzadni magából egy egészen fantáziátlan, csalódást keltő üzenetet, ami miatt szét is cinkelték az internetezők a márkát.
A Red Lobster ennyit tudott felmutatni...
A fantáziátlanság és az elképesztő reakcióidő azért is kínos, mert éppen a három évvel ezelőtti Super Bowl, azon belül is az Oreo keksz tette híressé az úgynevezett real time marketinget, amikor a márkák megpróbálnak azonnal reagálni minden történésre. Ehhez persze bátorság, könnyedség, szellemesség kell, ki kell szakadni a sablonokból és nem szabad végigfuttatni az egyébként máskor kötelező engedélyezési, tesztelési, kontroll-csoportos köröket sem.
A márkák ki vannak téve annak, hogy fogadatlan prókátorok, így, vagy úgy bedobják nevüket nagy nézettségű, hallgatottságú műsorokban. Erre készülni, mint fent utaltunk rá, nem igazán lehet. Ami megtehető, az egyfelől egy alapos és azonnali monitorozás, sajtófigyelés, social média figyelés, hogy lehetőség szerint a legelsők között értesüljünk, ha adódik valami. Ez ad némi lépéselőnyt a reakció átgondolására és megtételére. A másik pedig, hogy olyan social media csapat álljon a márka mögött, amely a protokollokat sutba téve olyan reakciókkal tudjon előrukkolni, amelyik teljes összhangban van a márkaszemélyiséggel és az üzenetekkel.
Hirtelenjében felködlik ez a félnótás is, aki egy-két napig - joggal - az Egyesült Államok hőse volt, amikor menedéket adott egy évek óta szexrabszolgaként tartott, a szomszédja pincéjéből épp menekülő nőnek. A pacák készséggel állt a média rendelkezésére és minden interjújában elmondta, hogy éppen McDonald's kaját evett, amikor észrevette a menekülő nőt. ("I'am eating my McDonald's"). A Meki természetesen rém büszke volt, ki is használta a váratlanul jött publicitást, csak aztán némiképp árnyalta a képet, hogy nőverés téren speciel a nyilatkozónak sem makulátlan a múltja. No, de mindenre tényleg nem lehet felkészülni...
---
Ha érdekelnek a kríziskommunikáció hírei, iratkozz fel a Spindoc Kríziskommunikációs Hírlevélre itt
Utolsó kommentek