Rendkívül érzékenyen érint a budapesti patkányveszély - szerencsére még nem futottam össze egyeddel, de rettegek a pillanattól, amikor igen. Laktam már olyan városban, sőt, olyan szobában, ahol a kis egérkék mindennapos jelenségnek számítottak, és rém büszke voltam Budapestre, amely a világ egyetlen patkánymentes nagyvárosának számított. Tavaly decemberig.

Mi a különbség a mókus és a patkány között? Semmi, csak a mókusnak jobb a PR-ja.

Természetesen lehet azon vitatkozni, hogy mennyiben romlott a patkányfertőzöttség mértéke Budapesten, hogy az észlelések száma okot ad-e aggodalomra, van-e közegészségügyi válsághelyzet kialakulóban, vagy nincs. Amin még jobban el lehet évődni, hogy van-e felelőse a kialakulóban lévő szituációnak. Van-e gazdája a problémának, vagy el lehet kenni a felelősséget sokfelé, ahogy a főpolgármesteri hivatal próbálja. 

A közéleti viták sajátja, hogy vannak eltérő érdekeltséggel vitába szálló felek: a média nem csak tájékoztat, de hangulatot is kelt, az ellenzék számon kér, a regnáló vezetés pedig letagadja a problémát, majd pedig próbálja elhárítani a felelsőséget. Kommunikációs szempontból ez működik is, ez a dolgok lefolyásának általános rendje, amíg a vita hevessége el nem ül, át nem veszi a botrány helyét valamilyen másik, frissebb, érdekesebb közéleti kérdés.

A patkányhelyzet viszont merőben más és talán ezzel lehet a legjobban szemléltetni, mi is a különbség a krízis és a kríziskommunikáció között. A fővárosi lakosság "általában" nem érzi a saját bőrén egy metrókocsi tender zavarosságát, és - sajnos - csak keveseket érint a színházak alulfinanszírozottságának kérdése is. A fővárosi döntéshozók, az egyes "bizottságok" kényelmesen elvitatkozgathatnak egymással az utcai bútorok színvilágán, vagy akár a nyilvános wc-k számán. De akinek a wc-jén mászik ki egy méretes patkány, alighanem elég nehéz lesz elmagyarázni, hogy ebben egyébként semmi különös nincsen.

A patkánypopuláció elszaporodása, vagy, ahogy sajnos riogatnak vele, tavasszal várható robbanásszerű terjedése nem kommunikációs kérdés. A napi tapasztalatunk nagyon könnyen lehet más, mint a kérdést elbagatellizálni próbáló kríziskommunikációs eljárás. Ha nem lenne ügy, senkit sem érdekelne, hogy egy 50 évig jól teljesítő patkánymentesítő céget lecseréltek egy ilyesmiben járatlan, ismeretlen konzorciumra. De van ügy, amit nem lehet az okok felsorolásával megoldani. A kudarc színvonalas magyarázata nem helyettesíti a megoldást.

Egy szó mint száz, itt a krízis hatékony megoldására kell koncentrálni, nem pedig a kommunikációra, mert amit a saját bőrén érez, azt tényleg csak a legelvakultabb hívő képes elnyomni magában. Így a patkányok, különösen egy önkormányzati választási évben, banánhéjat is jelenthetnek a főpolgármesternek.