Felfoghatatlan, mi lehet ilyen emberpróbálóan bonyolult egy köztéri óra működtetésében. Száz- és ezerszámra működnek órák kültéren, esőben-viharban, többé-kevésbé a pontos időt mutatva, néha még a hőmérsékleti értéket is el-eltalálva (+/- 5 fok közelítő pontossággal). A Moszkva tér klasszikus órája sem mutatta mindig a pontos időt, sőt, nem egyszer egyenesen megállt, mégis a város működésének nélkülözhetetlen részévé vált.
A felújítás előtti Moszkva térből ezt a városi szimbólumot sajnálták a legtöbben, ezért született döntés arról, hogy az immár ismét leánykori nevét használó Széll Kálmán téren emléket állítanak az elbontott "az óra alatt" találkozási pontnak. A modern tervek és a megvalósítás is esztétikusra sikerült, egy friss és kreatív megoldás született arra, hogy az idő az evolúciós folyamatoknak megfelelően fejlődjön tovább.
De a dolgok nem így működnek nálunk.
Örkény tollára való módon, az óra össze-vissza járt, megzavarodva múlt, jelen és jövő között. (Szimbólumrendszerként tehát működött.) A helyzet természetesen nem zavart volna senkit és minden elketyeg tovább így is, ha egy városi gerillaakció brahiból nem űz gúnyt a műszaki hibából.
Erre már valóban lépni kellett, az arcátlan szellemeskedést már nem tűrhette a fenntartó, mind a működő órát, mind a kekec feliratot egy pillanat alatt eltávolította. És, az egyszerűség kedvéért magát az órát is lekapcsolták.
Ami számunkra leginkább érdekes persze, az a gyártó/beszállító (S39) és a megrendelő (BKK) közötti nyilvános üzenetváltás. Az S39 Hybrid Design Manufacture a Facebook oldalán írt le minden fontos tudnivalót arról, hogy miért a helytelen üzemeltetés, minden erőfeszítésük ellenére a BKK miért nem képes megfelelő helyen elhelyezi az irányítópultot. (Mi lehet ezen ilyen bonyolult, amúgy, de tényleg?!) A beszállító ilyenkor roppant nehéz helyzetben van, természetesen a saját hírnevét is óvni akarja, ezért a hosszas magyarázat, másfelől a mebízójába sem szállhat bele páros lábbal. Emiatt kedves gesztusként adnának egy buksi simit a megrendelő felé is, amennyiben: "a BKK projektcsapata nagyon jó arcokból áll, és a jelenleg kialakult helyzet ellenére is szeretnek velük dolgozni, bíznak abban, hogy a vezérlés végre biztonságos helyre kerül".
Tipikus kríziskommunikációs feladvány, nem összeveszni, de a kezünket is mosni, nyilvánosság előtt kommunikálni, miközben a szerződések is kötnek, hogy miről mondhatunk egyáltalán bármit. Róka fogta csuka.
A hivatalnak azonban nincs humora semmi ilyesmihez, és nem is igazán lehet. Ők a buksi simiből nem kérnek, ehelyett a nyilvánosság előtt minden felelősséget visszazúdítanak szegény dizájnercsapatra. Ha nem így történne, akkor valaki felelőst kéne találni házon belül, azt meg akarja a fene. Ráadásul jogi lépéseket is fontolgatnak a beszállító ellen a nyilvános üzengetés miatt.
Pató Pál országa, ahol még az időnek állított emlékmű, az Időkerék is évek óta moccanatlanul áll. Hazájában ősi jelszó: ej, ráérünk arra még.
---
ha érdekel a kríziskommunikáció, ne felejts el feliratkozni a Spindoc Kríziskommunikációs eMagazinra itt. Kéthetente jön is az új kiadvány.
Utolsó kommentek