Bőhm Kornél szakblogja

Nem tudom mással előfordult-e, velem párszor megesett, ezért tapasztalatból tudom mondani: nagyon hálás tudok lenni, ha egy szomszéd figyelmeztet, hogy a kulcsaimat bent felejtettem a postaláda / lépcsőházi ajtó zárjában. Emiatt még senkit sem rúgtam bokán, pláne nem vitettem el éjjel a készenléti rendőrséggel, mint betörőt.  

Minden kezdet nehéz, és a nagy, átfogó informatikai rendszerek bevezetése különösen kritikus manővernek számítanak. Ezért is zajlik általában több hetes / hónapos tesztmenedzsment, kockázatelemzés, még mielőtt élessé tennék a nagyközönség előtt a rendszer használatát. A BKK, úgy tűnik, 19-re lapot húzott, bízott abban, hogy hátha minden sikerülni fog, jóllehet, az ilyen rendszerek esetében semmi ok sincs arra bazírozni, hogy minden jól fog működni. Az online jegyvásárlás bevezetése pillanata óta akadozik, a BKK pedig történelmi szokásához hasonlóan hárít és támad. Ráadásul ezt egy olyan "profi" céggel az oldalán teszi, mint a T-systems, amellyel vállvetve bukdácsolták végig az azóta népszerűvé vált Bubi szolgáltatás bevezetését is.

Összesen négy embert, kettő csúcsvezetőt és kettő további munkatársat bocsátott el az a PR cég, amelyről bebizonyosodott, hogy a társadalom érzelmeinek felkorbácsolására gyűlöletkampányt szítottak, a rasszista kártyát kijátszva próbálták befolyásolni politikai / gazdasági megbízóik számára a közhangulatot. A spindoktorok a legfelsőbb politikai döntéshozókhoz és közvetlen családtagjaikhoz voltak bekötve, őket látták el tanácsaikkal, írtak számukra beszédeket, fogalmazták meg vérpezsdítő üzeneteiket. A bizonyítékok - kiszivárgott levelek - előkerülésekor a PR cég vezetése független vizsgálatra kért fel egy jogi csapatot, és még a vizsgálat kezdeti szakaszában, a közbülső bizonyítékok megismerésekor meghozta a fenti döntést az elbocsátásokról, valamint részletes, bocsánatkérő közleményt tettek közé az első számú vezető aláírásával. Történt ez most, 2017 júliusában. Egy dél-afrikai kampánymunka miatt, Londonban.

A márkák sokszor annyira életünk részei akarnak lenni, hogy hajlamosak elfelejteni, hogy lényegüket tekintve: csak kereskedelmi márkák.

Kicsapta a biztosítékot a McDonald's legújabb, hatásvadász angliai reklámja. A spotban egy kamaszfiú kutat elhunyt apukája tárgyi emlékei között, szemüvegkeretek, levelek, tárcák, ilyesmi. Az előkerült emlékek felkeltik érdeklődését az apja iránt, és anyukáját kezdi faggatni, milyen ember volt valójában az édesapja.

Kasza Tibiékre rászállna a GVH - írja az úsjág, a hírt tovább olvasva azonban azt láthatjuk, hogy a hatóság egyeztet, tárgyal a sokszázezres követőtáborral rendelkező celebekkel, arról, hogy közösen találjanak megoldást a bujtatott reklámok, termékelhelyezések jogi helyzetének rendezésével kapcsolatban. 

A helyzet rendezése gyakorlatilag minden szóba jöhető érintett fél érdekében áll. Az influencer marketingnek nevezett eljárás, (vagyis amikor véleményformálóknak, rengeteg követővel rendelkező közösségi média celebritásoknak közbenjárásával akarja valaki népszerűsíteni a termékeit, szolgáltatásait), abszolút a csúcson van. Jelenleg azonban sem bevételek - és persze az adózás - kérdése, sem a reklámokra amúgy vonatkozó jogi garanciák sincsenek szavatolva. És ebből gondok is lehetnek.

Vodafone, Marks and Spencers, Royal Bank of Scotland, LLoyds' Bank, Audi, L'Oreal, McDonald's: csupán néhány hirdető neve, amelyek felfüggesztették a Google-ön és a Youtube-on futó valamennyi reklámköltésüket Nagy-Britanniában. A felsorolás hosszan sorolható a teljes brit kormányzatig, vagy az ugyancsak mamutnak számító londoni közlekedési társaságig.

A tömeges és masszív bojkott kiváltó oka egy Times-beli cikk volt, amely rámutatott, hogy a tisztességben megőszült márkák hirdetései teljesen kontrollálhatatlan módon egészen extrém, pornográf, gyűlöletkeltő és más vállalhatatlan tartalmak oldalain (is) megjelennek. Egy magára, és reputációjára valamit is adó szervezet, vagy brand pedig nyilvánvalóan nem engedheti meg magának, hogy egy környezetben mutatkozzon a kínos, vagy sértő oldalakkal. A Google bajait fokozza, hogy olyan médiavásárlók is bejelentették a csatlakozásukat, amelyek számtalan további márka hirdetésköltéseit koordinálják.

Amikor a black PR kifejezést halljuk, olvassuk, alighanem mindannyian a public relations "sötét oldalára" asszociálunk. A kommunikációs aktivitás olyan misztikus, titkos eszköztárára, mint a suttogó propaganda, a lejárató kampány, karaktergyilkosság, a zsarolás és tiszteletre nem méltó társaik. New Yorkban pár napja nyílt tárlat a Public Relations múzeumban Black PR címen, de valami egészen másról.

Ez Egyesült Államok frissiben hivatalba lépett, 45. elnöke már többször bizonyította, hogy pár perc alatt képes komoly válságokat kirobbantani. A világ repterein egy elnöki rendelet majd annak bírósági felfüggesztése okoz jelentős káoszt, értetlenséget és felháborodást. Trump igazi fegyvere azonban a Twitter, amit olyan bunkósbotként használ, hogy a PR szakemberek kénytelenek voltak önálló, új kríziskategóriaként azonosítani. Ez a Trump-krízis effektus, ami külön tételként kerül fel a potenciális reputációs krízisek sorába.

Döbbenetesen tanulságos, de a tweet-üzenetek gazdasági hatásmechanizmusát a jobb áttekinthetőség érdekében táblázatos formában is ábrázolta a Reuters hírügynökség:

Hofi 1992-ből: legyőztem a munkanélküliséget, a nyomort, a szegénységet! Minden ilyen szar, piszlicsáré témát: velem foglalkoznak a Parlamentben a képviselők!

Felfoghatatlan, mi lehet ilyen emberpróbálóan bonyolult egy köztéri óra működtetésében. Száz- és ezerszámra működnek órák kültéren, esőben-viharban, többé-kevésbé a pontos időt mutatva, néha még a hőmérsékleti értéket is el-eltalálva (+/- 5 fok közelítő pontossággal). A Moszkva tér klasszikus órája sem mutatta mindig a pontos időt, sőt, nem egyszer egyenesen megállt, mégis a város működésének nélkülözhetetlen részévé vált.

A felújítás előtti Moszkva térből ezt a városi szimbólumot sajnálták a legtöbben, ezért született döntés arról, hogy az immár ismét leánykori nevét használó Széll Kálmán téren emléket állítanak az elbontott "az óra alatt" találkozási pontnak. A modern tervek és a megvalósítás is esztétikusra sikerült, egy friss és kreatív megoldás született arra, hogy az idő az evolúciós folyamatoknak megfelelően fejlődjön tovább.

De a dolgok nem így működnek nálunk.

Sokaknak az lehet a benyomása, a postát - és egyébként valamennyi csomagküldő szolgáltatót - legalább annyira váratlanul éri a karácsonyi csomagáradat, mint a Főkefét a téli hószállingózás. A megnövekedett igénybevétel újra és újra kikezdi a rendszert , mintha nem lenne minden évben karácsony, vagy újabban akár black friday is. Az online csekkbefizető, online vásárló, emailt használó, vagyis a postákat nagy ívben kikerülő nagyközönség karácsonykor csodálkozik rá, hogy a postai szolgáltatás egyáltalán még létezik, mint ahogy, a jelek szerint a posta is ilyenkor csodálkozik rá,, hogy a fenti nagyközönség is létezik. A nagy egymásratalálásból viszont nem egy csodálatos barátság kezdete bontakozik ki, hanem súlyos káosz.