Bőhm Kornél szakblogja

Álmából riasztották fel a sajtó képviselői a román vasúttársaság vezetőjét, aki ezt szóban nehezményezte is. Az újságírók magyarázatot szerettek volna kapni az egy nap alatt történt két vasúti balesetre, Leon Bărbulescu vezérigazgató viszont aludni szeretett volna és ennek hangot is adott. A szállítási miniszter azonnal kezdeményezte is a felmentését, gúnyosan megjegyezve, hogy most végre lesz módja kipihennie magát. A vasút eddigi irányítója a szerencsétlen és érzéketlen megjegyzésével feliratkozott a "híres utolsó mondatok" listájára, már ami a katasztrofális kríziskommunikációs eseteket illeti. 

A leghírhedtebb öngyilkos kiszólás alighanem Tony Hayward BP vezérigazgató nevéhez kötődik, akinek cége minden idők valószínűleg legnagyobb ökológiai katasztrófáját okozó Deep Water Horizon baleset után közvetlenül arról beszélt, hogy senki sem akarja annyira meg nem történtté tenni az eseményeket mint ő, vissza akarja kapni az eddigi nyugodt életét. Miközben 11 munkatársa lelte halálát az olajfúró fedélzetén történt robbanásban, a BP pedig felfoghatatlan mennyiségű nyers olajjal tette tönkre a Mexikói-öböl teljes ökológiáját évtizedekre. Ezt a cinikus, átgondolatlan megjegyzést a szakirodalom be is vette azóta, és a botrányra "life back gaffe"-ként utalnak.

Az esethez hozzá tartozik, hogy az elszabadult hajóágyúként viselkedő CEO a mentés munkálatainak kezdetén szabadságra ment és jacht versenyen vett részt, mert, mint mondta, azt korábban megígérte már a fiának. Haywardot rövid úton eltávolították a vezérigazgatói székből.

Mióta világ a világ, művészek, tudósok, feltalálók merítenek egymástól témákat, ötleteket, ihletet. A merítés mértéke és fogalma viszont rendre heves vitákra ad okot - és, ami még rosszabb, a plágium, a lopás örök stigmája rásül a felhasználóra. Ráadásul sokszor tényleg "véleményes", mi számít plágiumnak. A Dal című vetélkedő - egyébként végtelenül szimpatikus - versenyzője, Petruska, a szakértői álláspont szerint plagizált művel lépett színpadra és ki is zárták emiatt a további versengésből. Petruska hosszú és kulturált hangú közleményben ismertette álláspontját: szerinte a kérdéses dallamok már az eredetinek tartott műben is egy másik kultúrkincsből kerültek be, és nincsen szó tudatos másolásról. 

Magyarországon nincs különösebb kultúrája a sztrájkolásnak (sem), a hatékony munkavállalói érdekérvényesítés egyáltalán nem jellemző ránk. Ez természetesen sokféle okra vezethető vissza (egzisztenciális kiszolgáltatottság, szocializáció, rossz minták és korábbi tapasztalatok, elsorvadt szakszervezeti kultúra, ellenállás, ellenszegülés kultúrájának ilyen-olyan helyzete, beletörődés, empátia és szolidaritás alacsony szintje, stb, stb, stb), többek között ezért is hiú ábránd országleállást, országos sztrájkot vizionálni, a rendszerváltás óta egyetlen szemmel látható kis polgári engedetlenség sem jött össze senkinek. Az Audi dolgozók sztrájkja viszont most kicsit megmutatja mindenkinek, milyen is az helyzet, amikor tényleges téttel bíró, kemény munkabeszüntetés van egy termelő egységben. 

A sztrájkképességhez elég sok dolognak kell egyidejűleg együttállni. A legfontosabb természetesen az alkupozíció. Akkor lehet munkabeszüntetéssel fenyegetni, ha a leállás ténylegesen és fájdalmasan érintené a megrendelőket, a munkaadókat, tulajdonosokat. (Vö: pedagógus sztrájk.)  Kell hozzá olyan szervezettség, szakszervezet, amely meg tudja mozgatni a kritikus tömeget, enélkül ugyanis komolytalanná válhat a munkabeszüntetés, páran hülyét csinálnak magukból miközben a termelés pedig zavartalanul halad... Szükséges az elszántság és/vagy elkeseredettség, hogy a dolgozói kollektíva kitartson a végsőkig, vagy ameddig kell, mert a sztrájk mindig és egyre fokozódó mértékben érzelmi nyomás alá helyezi a sztrájkolókat. Ezért számít a közvélemény szolidaritása, empátiája, vagy éppen megvetése és gyűlölete. (Vö MÁV és BKV sztrájkok). És ha már szóba hoztuk: a közvélemény támogatása a társadalom érettségétől is függ, Angliában, Franciaországban, Németországban magától értetődik, hogy egyik sztrájk éri a másikat, és mindenki tudja, hogy ma mások, holnap pedig ő maga fog méltányosabb elbánást követelni a munkaadójától. Ez ugyanúgy igaz a közszférára is egyébként. (Vö amerikai kormányzati leállás). Több fontos peremfeltétel mellett szükséges az is, hogy a szakszervezetnek legyen valamiféle sztrájkalapja, amivel ha részlegesen is, pótolni tudja a kieső munkabért, tudja finanszírozni a jelenlétet, anyagok gyártását, hangosítást, stb.

Na, amit a győri Audinál láttunk az elmúlt 168 órában, az igazi sztrájk, amely szinte minden jegyét magán viseli egy kemény mukabeszüntetésnek és mint ilyen, abszolút érdemes arra, hogy kríziskommunikációs aspektusból is elgondolkodjunk rajta. Erős német cég, erős szakszervezet, kövessük figyelemmel.

A fél internet fel akarja falni a Gundelt reggelire, miután nem csak annak ment híre, hogy a vendéglátó vállalat üzemelteti a fényűzően felújított miniszterelnökségi palota menzáját, de megismerhettük a menü fogásait és árait is. A Gundel online (Facebook) értékelése zuhanni kezdett, a cég pedig - gondolom átmenetileg - leállította a szöveges értékelés lehetőségét is. A harag mögött húzódik némi demagógia és szándékos félremagyarázás. Nem tisztem ugyan, de valamennyire mégis védem a Gundel becsületét - természetesen kríziskommunikációs szempontból. 

A halál ugyanúgy üzlet, mint a születés, az egészség, az öröm, a hit, a rettegés és minden, ami emberi. Legfeljebb a nyugati világban kicsit nehezebb, kevésbé "illik" beszélni róla. Az elhalálozással, temetkezéssel kapcsolatos üzleti szolgáltatások mindig visszafogottabbak, diszkrétebbek. Mivel azonban az élet - eddigi tudásunk szerint - elkerülhetetlen része az elmúlás, egy nagy költségvetésből működő iparágról beszélünk, amely elérkezettnek látja az időt, hogy új tónust hozzon be a halálról szóló diskurzusba. 

Egyre több olyan szolgáltatót látunk magunk körül, amely a diszkréció helyett inkább kényelmetlen, nyugtalanító üzenetekkel kommunikál, így proaktívan részévé válik a közbeszédnek, a halálozással kapcsolatos szükségszerű adminisztráció és a jelentős kiadások ennek részeként már nem titkos sutyorgás részei, hanem nyilvánosan tárgyalható, mérlegelhető, összevethető szolgáltatásokká nőtték, növik ki magukat.  

Az egyik legeklatánsabb példát a londoni metróplakát képviselte, amely egy vidám, tengerparti jelenetben hívta fel a figyelmet a hamvasztási szolgáltatás olcsóságára, illetve az árak összevethetőségére. (A plakátot a londoni metrótársaság túlságosan provokatívnak találta és nem fogadta be a hirdetést, de kampány más felületeken azért eljutott a célcsoporthoz.) 

Most, hogy Dopeman és Deutsch Tamás is úgy érezte, meg kell szólaljon két ismert rapper szakításának ügyében, úgy érzem, én sem hallgathatok tovább. Hozzá kell tennem, hogy a két ismert rapperből én csak az egyiknek ismertem korábban a nevét, a másik hírességet, bizonyos Curtist lehet, hogy meg se kell már tanulnom. De a kommunikációs tanulságok miatt mindenképpen érdemes a figyelemre a szerzőpáros nyárvégi botránya.

A vébéről hamar távozó C. Ronaldo ismét megtalálta a módját, hogy róla szóljon a show. Kilenc év után eligazolt a Reáltól, hogy Olaszországban, a Juventusban vegyen várhatóan búcsút a komoly professzionális labdarúgástól. (Nem ideértve a várható levezető éveket Kínában, a Közel-Keleten, és Amerikában). 

Egy ilyen csúcsigazolástól valószínűleg még Felcsúton is elégedetten csettintene a klubigazgató és a teljes baráti kör, de a Juventust nem ilyen fából faragták. Egy hete híre ment, hogy a csillagászati vételár a hagyományosan Juve résztulajdonos Fiat (és Ferrari) autógyárat is terheli, a Fiat egyik gyárában sztrájkolni akarnak a dolgozók.

"Vizsgáld meg a helyzetet valamennyi szemszögből - és nyitottabbá válsz" - nem tűnik önmagában vérlázító gondolatnak. Ezért is gondolhatta a Mercedes, hogy egyfajta hétfői motivációs tanácsként kiposztolja az Instagramra a Dalai Láma végtelen számú bölcsességének egyikét.

Azzal viszont nem számolt a német autógyár, hogy a - helyben egyébként letiltott Instagram - bejegyzés felháborítja a kínaiakat, akik semmilyen szemszögből nem akarják vizsgálni a Dalai Lámát és végképp nem akarnak nyitottabbá válni iránta és Tibet iránt sem. Az autógyár gyorsan átlátta, hogy érzékenységeket sértett, rohamtempóban törölte a bejegyzést, és helyiben hasznáét Weibo közösségi médiában hosszasan bocsánatot kért a kínai néptől, a helyi vásárlóiktól és kínai gyárainak valamennyi dolgozójától. Magyarán a márka becsicskult. 

Noha leginkább negatív előjellel szoktuk használni a közbeszédben, a sztereotípiáknak rendkívül fontos szerepük van a márkák, vagy még inkább a reklámok világában. A reklámok ugyanis csak úgy képesek beleférni a rendelkezésre álló 20-30 másodperces időkeretekbe, vagy a plakátok, bannerhelyek szűkre szabott kereteibe, ha a befogadók fejében meglévő (elő)ítéletekre támaszkodnak.

A jóságos doktor bácsi, a bolondos professzor (borzos Einstein frizurával), a szigorú tanár néni, a lelkiismeretes anyuka, náthától szenvedő apuka – mind-mind olyan személyiség típusok, akiken nincs mit tovább magyarázni. Egydimenziós személyiségek, sablonfigurák. Egy pillanat alatt megértjük a reklámbeli alapszituációt, nyargalhatunk is tovább a márkaüzenetre. Ha minden termék, valamennyi szolgáltatás minden korábbitól eltérő környezetet próbálna felépíteni, a reklámidők filmhosszúságúak, a nyomtatott hirdetések regényhosszúságúak lennének – és nem is nézné, olvasná el őket senki.

Lehet-e a vallással viccelni? A legtöbb stand up-os szerint nagyon is lehet, és nem bánik kesztyűs kézzel a hitélettel a Family Guy, vagy a South Park sem. Jó ízlésű ember ugyanakkor figyel arra, hogy egy másik fél, vagy egy egész társadalmi csoport érzékenységét ne sértse. A kulturált együttélés egyik legfontosabb alapszabálya, hogy tiszteletben tartsuk egymás meggyőződéseit, hitét, a másik számára fontos értékeket, még akkor is, ha számunkra azok semmit nem jelentenek. 

A kulcs valószínűleg valóban a "jó ízlésben" rejlik, nagyon vékony jégen jár ugyanis az, aki szellemeskedni próbál a vallásossággal. A legjobb stand up humoristáktól, vagy a Family Guytól azért fogadjuk el a hit froclizását, mert tudjuk, hogy nem gyűlöletből és nem kettős mércével teszik poénná a sztereotípiákat, és más alkalommal ugyanolyan élesen, de ellenállhatatlanul viccesen veszik célba egy másik társadalmi csoport értékeit.

A márkák ugyanakkor néha bajba kerülnek, ha erre a vékony mezsgyére tévednek. A termékektől nem várjuk el, hogy kiérlelt álláspontjuk legyen társadalmi kérdésekről, nem kell állást foglalniuk, ugyanakkor a humorukra sem vagyunk napi szinten berendezkedve. Néhány alkalommal a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Legfrissebben a brit Greggs pékhálózat okozott megrökönyödést azzal a hirdetéssel, amely egy virslis kiflit helyezett el egy betlehemi jelenetbe, a kis Jézus helyére a cég adventi kalendárjában.

A Greggs menedzsmentje természetesen a botrány hatására bocsánatot kért az érzéketlen viccért. Hasonlóan blaszflém, mégis csak kisebb visszatetszést keltett a Mulberry 2015-ös karácsonyi jelenete, amelyben egy gyönyörű női táskát jönnek megünnepelni a három királyok. A reklám kétségkívül szellemes, ötletes, de hogy sértő-e a keresztény vallású emberek számára, már egyéni ízlés kérdése.

2012-ben a Red Bull egyenesen bojkottfelhívást váltott ki, amikor a vízen járás csodáját varázstalanította - nem, nem azzal, hogy a Red Bull szárnyakat ad, hanem azzal a régi viccel, hogy Jézus ismeri a levert cölöpök helyét. A reklámfilm ellen a muszlim közösség és a katolikus közösség is tiltakozott Dél-Afrikában, ahol aztán a cég vissza is vonta a hirdetést. De itt most megtekinthető:

Ha azt gondolnánk - nem gondoljuk - hogy csak a márkák tolják túl néha a biciklit, jó, ha megemlékezünk arról, hogy a svéd katolikus egyház is kapott már feddést, amiatt, mert nem ábrázolták kellő tisztelettel Jézust. Pedig nekik igazán illene tudni, hogy mi fér bele és mi nem. Mindenesetre a svéd egyház a Taco-péntekre készülve tette ki a gifként animált Jézust, aki éppen a nagy tacózásra készül, ujjait rebegetve.

A rebegtetést sajnos nem sikerült beszúrni, de itt megtekinthető élőben.

Mikor a túlbuzgó hívek számon kérték az egyház twitter oldalát ezért a sértésért, az egyház azt válaszolta, hogy egy olyan istenben hisznek, akinek van humora.

Ezekkel a gondolatokkal kívánunk Boldog Karácsonyt a spindoc blog nevében!

---

Ha érdekelnek a kríziskommunikáció hírei, iratkozz fel a Spindoc Kríziskommunikációs Hírlevélre itt