Bőhm Kornél szakblogja

Razziát tartott a TEK az Újlipótvárosban. Az első jelentések szerint - amelyek azóta megerősítést nyertek - albán és magyar drogkereskedőket rángattak ki egy étteremből.

Minket persze nem pont ez az ügy érdekel, hanem, ahogy lenni szokott, egy - legalábbis szerintünk - rendkívül izgalmas kríziskommunikációs aspektusra szeretnénk rávilágítani.

Az Egybesült Államokban és az USA kulturális szokásait őrző expatok háztartásaiban méretes bébipulykák sülnek ropogósra ezekben az órákban, percekben. Jóllehet, ez itt nem egy gasztroblog, annyit azért leszögezhetünk, pulykát, vagy bármilyen egyben megsütött nagyobb állatot elkészíteni, komoly kulináris kihívás. Ráadásul nagy elvárásokat is támasztanak a háziasszonyok és háziurak magukkal szemben a minőséget illetően (ld. még nálunk beigli, halászlé és töltött káposzta vonalat).

Szerencsére Amerikában erre is van segítség. Létezik ugyanis egy forródrót, ahol tapasztalt szakértők válaszolnak a folyamatban valamiért elakadt, elbizonytalanodott, megrémült főzőcskézők számára. És hogy mennyire népszerű ez a szó szerinti kríziskommunikciós szolgáltatás? Meglehetősen, ugyanis nem ma kezdték ezt: idén már a 35. hálaadást mentik meg a lelkes szakértők. 

Már a tavalyi beharangozó óta izgatottan vártuk az Egyesült Államok legnagyobb olajkatasztrófáját feldolgozó hollywoodi szuperprodukciót, a Deepwater Horizon-t. Magyarul a Mélytengeri pokol címen került a mozikba. Anélkül, hogy filmesztétikai kérdésekbe süppednénk bele egy kríziskommunikációs szakblogon: a film látványos, de nagyon ócska. Na, de nem is ezért mentünk el megnézni.

Sokan háborognak: az Olimpiai Bizottság szigorúbban és következetesebben bünteti a tiltott szponzorációt, mint a doppinghasználatot, vagy magát a rendező ország kiválasztási folyamatot övező korrupciót. A téma minden nagy sportesemény környékén előkerül: a hivatalos szponzormárkák dollármilliókat költenek a kizárólagos marketing jogokra, míg minden utólagos felmérés azt mutatja ki, hogy a közvélemény nem tudja megkülönböztetni, kik voltak a szponzorok és kik voltak a ravasz kampánnyal bepofátlankodó potyautasok.

Forrongnak a rajongók: a népszerű kultzenekar egy tál lencséért eladta a becsületét és feladott mindent, amiről a munkássága szólt. Csalódott rajongók tömegei fordítanak hátat addigi kedvenc bandájuknak és fogadják meg, többet nem mennek el koncertjeikre. Ja, bocs, 1997-ben vagyunk, az özönvíz (Facebook) előtti időkben és a Kispál és a Borz nevű együttesről van szó, amely nevét és hangszerelését adta egy bizonyos Csinibaba című film retró slágereinek feldolgozásához. Bármilyen egyezés a hét legnagyobb botrányával viszont nem csak a véletlen műve.

Durva belépőjével nem csak Cristiano Ronaldo térdét vágta haza a franciák középpályása, Dimitri Payet a tegnap esti Európa-bajnoki döntőn. Mindössze bő negyedóra játék után fájdalmában fejét foghatta a közvetítés rendezője, illetve a szponzormárkák illetékesei, akik minimum 90 de inkább 120 perc Ronaldóra voltak berendezkedve. 

Elképesztő kalózvideó került ki a világhálóra egy kínai bank állománygyűléséről. Az eseményt nem kell túlmagyarázni, minden további kommentár nélkül befogadható: az elvárt "norma" alatt teljesítő banki üzletkötőket nyilvánosan megszégyenítik és elfenekelik. Tényleg nehéz hinni a szemünknek:  

Mondhatjuk, hogy Kínában (vagy akár Ázsiában) jelentősen eltér a vállalati kultúra az általunk megszokottól, de ebben az esetben túlságosan nagy, feldolgozhatatlan a kontraszt a nyugati cégkultúrában mostanában egyre divatosabb employer branding és a látott tettleges fenyítés között.

Durván kiverte a biztosítékot egy mosószer-tabletta reklám. A Qiaobi mosószermárka kínai hirdetésében egy kínai lány a hozzá közeledő fekete fiút nemes egyszerűséggel belegyömöszöli a mosógépbe, miután a szájába tesz egyet a mosószer tabletták közül.

A mosás után a lány kellemes meglepetésére a srácnak nem csak a pólója lesz ragyogóan tiszta, de ő maga is megszűnik feketének lenni és sármos kínai fiúvá változik. Aki nem hisz nekünk, higgyen a szemének:

Nehéz feladat az emberiség előtt: nekünk kéne megvédeni magunktól a miattunk kipusztulással fenyegetett állatokat. Talán ebben gyökeredzik, hogy ilyen végletes érzelmeket vált ki egy-egy nagyvad felesleges elveszítése.

A pazar kiállású "ezüsthátú gorilla", Harambe kilövését egy négyéves kisgyerek megmentése tette - egyelőre vitatottan - szükségszerűvé, de nem ő volt az egyetlen emberi hülyeség miatt szedett áldozat a közelmúltban.

Csak nem ússzuk meg, hogy foglalkozzunk az úszószövetséggel, pedig próbáltuk halogatni, ahogy csak lehet. Nem azért mintha tabu volna a szervezet, foglalkoztunk mi már a Hosszú Katinka balhéval, meg a szerencsétlen Kóbor János hasonmás kabalafigurával is, csak valahogy ehhez a nemi erőszakos vonalhoz már nem fűlött a fogunk. De kríziskommunikációs aspektusból megint előjött egy jelenség, ami mellett nem volna illendő egy szakblognak elmennie.