Ismerünk számos jeles kommunikátort, akiktől rengeteget lehetne tanulni, inspirációt meríteni. Ugyanakkor úgy tapasztaltuk, hogy ezek az általunk nagyra becsült szakértők csak ritkán nyilatkoznak, még ritkábban nyilatkoznak szakmai kérdésekről, ráadásul olyankor se azt kérdezik meg tőlük, ami minket érdekelne. Úgyhogy mi most megkérdezzük. Lényegre törő, nem köntörfalazó, belemenős, valódi beszélgetések, elsősorban persze a kríziskommunikációról. A bróker botrányok kapcsán kérdeztük Tóth Istvánt, az Országos Betétbiztosítási Alap kommunikációs vezetőjét.
Mikor beszélgettünk a tavalyi év sűrű pénzintézeti csődeljárásairól, kifejezetten indulatosan szóltál a szervezeti kommunikációról.
Egy olyan év után, amikor több tízezer ember kerül bajba, el kell gondolkodnunk, hogy vajon a befektetők és a betétesek megkapták-e a szükséges felvilágosítást a számukra elérhető pénzügyi termékekkel kapcsolatban, ismertették-e velük a vonatkozó kockázatokat. A tájékoztatás, a pénzügyi ismeretek átadása megosztott szerep, nem mutathatunk rá egyetlen szereplőre, hogy ő nem tette jól a dolgát. Minden szervezetnek, így az OBA-nak , a BEVA-nak is értékelnie kell, mit tett jól, mit tehetett volna jobban, mit kell legközelebb másképp csinálnia.

És mire jutottál, mit kellett volna?
Nehezen szabadulok a gondolattól, hogy erőteljesebb felvilágosítási munkával valószínűleg több pénzügyi fogyasztót lehetett volna megkímélni csalódástól, kellemetlenségtől. Azt kell megvitatnunk egymással, hogy elégedettek lehetünk-e a teljesítményünkkel, hátradőlhetünk-e kényelmesen, vagy tudunk-e többet tenni annál, mint amennyit tettünk, vagy teszünk. Beszélni kell a stílusról, az üzenetekről, a használt kommunikációs csatornákról, a célcsoport képzéséről, a felvilágosító tartalmak elérhetőségének korlátairól, vagy könnyűségéről. Ezeket attól függetlenül is mondom, hogy egy jól hangzó, de teljesen megalapozatlan hozamígérettel szemben a legjobb kommunikáció is tehetetlen egyelőre Magyarországon. Piaci kutatás nemrég azt vizsgálta a brókeres hírek után, hogy belemennének-e a válaszolók egy 19%-os hozamígéretbe, és igen, ugyanúgy és ugyanannyian belemennének. Önmagától senkit sem lehet megvédeni. Pénzügyi döntéseink szélső értékei a bennünk élő kapzsiság és a félelem. Utóbbitól tudjuk mentesíteni a fogyasztót, az előbbitől kevésbé.
Utolsó kommentek